A Rebecca című musical közelgő szegedi premierjének apropóján kereste fel a Nők Lapja Gallusz Nikolettet. Lapszemle.

Gallusz Nikolett elsőként arról mesélt, hogy elvégezte a mentálhigiénés segítő szakot a Károli-egyetemen, ebből szerezte a másoddiplomáját: „Túl azon, hogy fantasztikus tanáraim voltak, az oklevélhez itt minimum százötven óra önismeret szükséges. Ez kell ahhoz, hogy tarthassak üléseket, hogy profi segítővé válhassak. Tisztában vagyok vele, mi volt a gyerekkoromban, a fiatal felnőttkoromban, és mi van most. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érnek meglepetések. Épp most készül egy újabb könyv a Madách Színházról, ezt is, akárcsak az elsőt, Rényi Ádám írja. A vele való beszélgetésem nagyon kellemes meglepetést szerzett. Ádám feltett nekem egy kérdést, amelyben burkoltan benne volt a válasz is, azt sugallta, hogy azért lettem színésznő, mert éhezem a szeretetre. Ezzel hatalmas felismeréshez segített hozzá, ugyanis pont az ellenkezője igaz, én adni akartam valamit. Olyasmit szerettem volna csinálni, ami örömöt okoz nekem, és annak is, aki látja, hallgatja. Erre Ádámnak köszönhetően jöttem rá. Engem például feszélyez a taps, főleg, amikor az előadás közben, egy dal után nem akar csillapodni. Többször éreztem ilyenkor, hogy a taps miatt alábbhagy a varázs, és Szirtes Tamás gyakran rám is szólt, hogy „tűrj, tűrd a szeretetet!” – fejtette ki a színésznő.

Arról szólva, miért végezte el a mentálhigiénés képzést, elárulta:
„Azért, hogy mindent megtudjak arról, igazából mit érzek. Az ember sok dolgot a legközelebbi hozzátartozói által tanul meg. Én gyerekként kiszakadtam a klasszikus családmodellből, anyukámmal kötöttem véd- és dacszövetséget. Kamaszkoromig azt hittem, én az vagyok, amit ő állít rólam, de ez nem volt igaz, a legpozitívabb és legnegatívabb dolgok sem. Éreztem ezt belül, de nem tudtam megfogalmazni. Különben nagyon régóta érdeklődöm aziránt, hogy mi zajlik az emberben. Lassan ötvenéves leszek, és azt veszem észre, egyre több minden pipálódik ki a bakancslistámról. Ha az ember tudatos, elkezdi érezni, hogy az időnek most már más a jelentősége” – nyilatkozta a színésznő.

Azt is hozzátette: „Fiatal koromban rengeteg problémám volt a türelemmel, főleg a magammal szembeni türelemmel. Kívülről talán felfokozottságnak tűnt, belül viszont szenvedtem, hogy miért nem tudok dolgokat, miért nem tartok már előrébb. Sok ráébredés, értékes, mélyen érző emberrel történő beszélgetés kellett, hogy rájöjjek, ha mindenkit szeretni akarok, magamat is szeretnem kell” – mondta Gallusz Nikolett.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.06.19 – 12,13,14,15. oldal