Gálvölgyi János: „Rátonyi Róbert nem győzött nekem leckét adni emberségből”
2023. február 11., szombat 17:09
Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? Ezúttal a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Gálvölgyi János mesélt ilyen mérföldkövekről a Nők Lapjának. Lapszemle.
„Egyszer a lányom talált a Vaterán egy levelet, amit én írtam gyerekként Márkus László művész úrnak, aki megőrizte azt, és halála után előkerült a hagyatékából. Ifj. Gálvölgyi János azt írja: úgy vágatja a haját, ahogy a művész úr, és olyan nagy művész szeretne lenni, mint ő, egyelőre azonban csak egy fényképes autogramot szeretne kérni. És Laci bácsi küldött is magáról egy fotót, hátulján az aláírásával, máig őrzöm. Márkus Lászlóval később hullámzó kapcsolatot ápoltam, mígnem 1985. december 30-án, a szilveszteri műsor főpróbáján a kezem között halt meg” – mesélte a Nők Lapjának a színművész, akit arról is faggattak, mit jelent számára a siker.
„Életem sorsfordító sikere az 1968- 3. as Ki mit tud? volt, ahol színészparódiákat adtam elő. Addig nem volt biztos, hogy a színészi pályára kerülök, két ízben is kirostáltak a színművészeti főiskola felvételijén. Lehet, hogy igazuk volt, ki tudja? Olyan fiatalon még nem feltétlenül látja jól magát az ember. Harmadik próbálkozásra azonban felvettek, és azóta is a pályán vagyok. A sikerhez könnyű hozzászokni, előbbutóbb természetessé válik, hogy mindenki kedvesen szól hozzád, felismernek, megsimogatnak az utcán. Aztán egyszer csak ebben a mai mocskolódós világban valaki tesz egy durva megjegyzést, és akkor az nagyon rosszul tud esni. De hát, aki kiáll az utcasarokra, annak ezt is le kell nyelnie!” – fejtette ki Gálvölgyi János.
Gálvölgyi azt is elárulta, Rátonyi Róbertnek köszönheti a legtöbbet a pályáján: „Annak idején a befutott színésznek és nekem, a kezdőnek közös öltözőnk volt a Thália Színházban, és így is maradt húsz éven át. Sokat léptünk fel együtt itthon is, külföldön is, és ő nem győzött nekem leckét adni emberségből, és persze a szakmáról is rengeteget tanultam tőle. De említhetném még Darvas Ivánt, Körmendi Jánost vagy Rodolfót is, aki később az apósom lett. Sok mindent „loptam” tőlük, tudniillik ez a mi szakmánkban kötelező, de csak az igazán nagyoktól érdemes. Mindezt átfolyattam magamon, újra öszszeraktam, és remélem, ez már én vagyok.”
A teljes riport a Nők Lapjában olvasható.
Szerzője: Koronczay Lilla
Nők Lapja 2023.01.25 – 74. oldal