A Magyar Narancsnak adott friss interjút Gálvölgyi János, akit nemrég életveszélyes állapotban vittek kórházba. A gyúgyulásról és arról is beszélt, hogy rengeteg emberséggel és segítséggel találkozott.

Gálvölgyi azt mondta, sokat bosszankodott, amiért annyi ostobaságot írtak az esetről, tanulságként pedig azt vonta le, hogy nem szabad megbetegedni. „Nemcsak egy olyan szemérmes embernek, mint én, senkinek nem könnyű kiszolgáltatva feküdni” – mondta, de hozzátette, az ápolók mindenkivel egyenlően bántak.

„Az ő munkájuk, ahogy ott voltak rendületlenül, megfizethetetlen. De úgy látszik, nem is próbálják megfizetni” – fogalmazott a színész.

Azt is hozzátette: „Amikor magamhoz tértem, el is kezdtem rögtön szöveget memorizálni. A fejemmel nincs baj, szerencsére. Színházi ügyekben meg bosszantóan jó a memóriám.”

Gálvölgyi János elárulta, a hipochondria is ismerős a számára: „Régen elég volt csak olvasnom valamiről, és a tüneteket rögtön éreztem is. Egyszer kezembe került A szívinfarktus tíz ismérve című kis könyvecske. Rohantam is a háziorvosunkhoz, „Zoli bácsi, úgy néz ki, hogy infarktusom van”. Nagyon úgy néz ki, felelte. Meg is nyomott valamit rajtam, ha már ott voltam. És kiderült: izomgyulladásom volt! De volt egy olyan időszakom is, amikor reggelente munka előtt bementem a sportkórházba, rám tették az EKG-t, vittem magammal. Aztán amikor Márkus Laci a kezem között halt meg, akkor lett vége. Ennyi az egész, érintett meg akkor. Ez a halálos. Meg amúgy is: úgy tűnik, nálam hétévente jönnek a meglepetések. Mondtam is, hogy hét év múlva már nem kell hazahozni.”

A már legendássá vált kórházi kérdésére – „A Pintér Béla ugrott?” – visszatérve Gálvölgyi beszélt arról, hogy mennyire meg volt ijedve a Pintér Bélával való közös munka kezdetén, azt pedig megtiszteltetésnek veszi, hogy immár a társulat tagja, nem is szólva arról, hogy Pintér kimondottan rá írt egy szerepet – a készülő darab olvasópróbái hamarosan kezdődnek.

Arról szólva, hogy a Pintér Bélával való közös munka mit jelent a számára és mekkora változás ez a pályán, kifejtette:
„(…) A közös munka kezdetén nagyon meg voltam ijedve. 53. éve voltam akkor a pályán, mégis. Kapásból az, hogy a szöveget mindig tudom, de az utolsó hétig a kezemben van, ők pedig már a második próbán papír nélkül mentek neki. Meg az, hogy mindenki mindig ott van, a zeneszerző, a koreográfus, az író, a rendező ott van – azaz ő, Pintér, egy személyben! -, ez szokatlan. És minden előadás végén megkaptuk a cetlit. ,,Kérlek, hogy ezt és ezt a szót mondd hangosabban, itt és itt tarts nagyobb szünetet.” És Béla mindig pontosan tudja, mit akar, és az úgy jó” – fejtette ki Gálvölgyi.

Gálvölgyi arról is beszélt, megítélése szerint nem azért lett ennyire ismert, mert olyan baromi jó színész, hanem mert negyven évig nézhették abban az egy tévében „Egyszerűen boldoggá tesz, ha tehetséges embert látok. Az viszont kevésbé, hogy mostanában igazi tehetségek kényszerülnek elhagyni a pályát.”

A színművész elmondta, most nem tervez előre, és úgy érzi, jó lett volna Pintér Bélával 10 évvel korábban találkozni, de úgy érzi, „nincs hiány”: „Mitől lenne? Itt van Béla, a Rózsavölgyiben Györgyi Annával játszom, a Hárman a padon, ha Benedek Miklós felépül, megy tovább, és ha megélem, ősszel lesz a Rózsavölgyiben Bánsági Ildikóval is egy bemutatóm. A korral fogy a levegő, ráadásul a sikernek annyi összetevője van. A nőknek talán még nehezebb. Ha kortalan vagy, mint Gobbi Hilda volt, talán könnyebb. Egyik legjobb barátnőm, Hernádi Judit okosan átdolgozza magát a nehézségeken, de ehhez az kell, hogy nagyon jó színész legyél, ami igazán idősebb korban derül ki. (…) Hiába szeretek játszani, azért a lendület már nem ugyanaz. Kezdés előtt persze már jól vagyok. De ehhez nekem az is kell, mint egész életemben, hogy mindig egy órával korábban érkezzem. Rátonyival öltöztem húsz évig. Ő is korán jött, ilyenkor tudtunk beszélgetni. És igen, Pintér Bélánál is ott van korábban mindenki. Ez otthonos érzést adott.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.

Magyar Narancs 2023.06.08 – 40,41,42. oldal

A szerző: Karafiáth Orsolya