A 66 éves Garaczi László volt Veiszer Alinda vendége, az író, költő életét többször is az irodalom „mentette meg”. Már gyerekkorában látta maga körül az öngyilkosságot, kamaszkorában az iskolában problémák voltak vele, depressziós volt, később belevetette magát a rock and roll éjszakai világába. Valahogy mindig az ellenkultúra érdekelte, de igyekezett megtalálni minden életkorában a jót is a világban – számolt be a Telex.
A teljes beszélgetést egy jelképes összegért itt tudja megtekinteni.
Garaczi azt mondta: nagyon neurotikus kamasz volt, elveszett és ellenszenves figurának érezte magát, 16 éves korától válságokból válságokba került, nagyon szorongott. (…)
Gimnazistaként mikor végig ment egy aluljáróban, azt érezte, vonzódik a hajléktalan emberek életmódjához. Ennek oka lehetett a szabadság iránti vágya, és az, hogy nem akart részt venni az intézményesített rendszerben, ellenkultúrát keresett. Nem találta a közegét, nyaranta mindig egyedül volt.
1980 körül aztán változás kezdődött: bevették a Jelenlét című alternatív irodalmi lapba az egyetemen. Erre nagy szüksége volt, mert benne volt az életvitelében az elkallódás esélye. Tehát ekkor is az irodalomnak köszönhetően tudott átlendülni egy nehéz időszakon. Aztán a ’80-as évek elejétől csöppent bele a budapesti éjszakába, és ez is segített neki abban, hogy jobban legyen.
Az irodalomnak köszönhette részben azt is, hogy kilépett ebből az életformából, mert ugyan megtalálta a közegét, de ebben is el lehet kallódni hosszú távon. Később sem hagyta hátra teljesen az éjszakázást. Mikor sikeres volt, többes életet élt, vagyis hajnalban Dixivel őrjöngött, de otthon jófiú volt, kialudta magát, napközben művészekkel találkozott.
“Szerintem a szabadság azt jelenti, hogy magaddal békében élsz” – fogalmazott.
Ha a művészetét kéne jellemezni, akkor egy formabontó, provokatív, tragikus avantgárd attitűdöt próbál egy ironikus hangvétellel, mentalitással vegyíteni, de ez szerinte sokaknak nehezen befogadható, mert az olvasó nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen.
Garaczit most meghatja, ha új generációk tűnnek fel a szakmában, mert a „szent tüzet” látja a tekintetükben.
Meglátása szerint a legjobb időszak politikailag 1989-92 volt szerinte, akkor egy anarchiában tomboltunk, eufória volt, a régi törvények megszűntek, újak még nem voltak. Akkor még voltak illúziói, hogy talán tényleg egy jó időszak jöhet most.
Szerinte a különböző nézetű írok között ma nincs átjárás, miközben korábban ez legalább megvolt. Azt is mondta: a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) önismeretre utal minket, megtudtuk, hogy milyenek vagyunk. Szerinte annak a hárommillió szavazónak, aki a Fideszre voksolt áprilisban a nagy része tényleg hisz a fennálló rendszerben. Következésként: „hárommillió embert nem tudok gyűlölni, egyet se tudok”.