Sokat foglalkoztatott, elismert dramaturg, most mégis pályát módosított.

Garai Juditot kérdezte a Népszava.

A teljes interjú a Népszavában érhető el.
Népszava 2021.04.23 – 21. oldal

A kérdésre, miért hagyja ott egy sikeres, elismert alkotó a színházat, Garai Judit azt felelte: „Az egzisztenciális szorongás nem játszott szerepet, mert szerencsére sokat dolgoztam a második hullám alatt is. Ám jött egy felkérés a Partizán (közéleti-politikai műsor a YouTube-on – a szerk. ) részéről, egy izgalmas ajánlat, ami inspiráló volt, és új helyzetet teremtett. Most végez az osztályunk dramaturg szakon, a freeSzFE közösségben. Radnai Annamária azért vett engem és Róbert Julit maga mellé 2016-ban társosztályfőnöknek, mert már a jövő generációjában gondolkodott. Most én is, bár még csak most lettem 40 éves, de fokozatosan átadom a helyemet a fiatal dramaturgoknak. Időben teret kell adnunk nekik, helyzetbe kell hoznunk őket, hogy fejlődjenek, hogy egyéni utakat keressenek. A pályamódosításhoz, most, hogy ez a kérdésben felmerült, tudatosul bennem, talán az a traumatikus élmény is hozzájárult, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) egyik pillanatról a másikra birtokba vette és tönkretette a hatalom. Egy 156 éves művészeti egyetemet, ami épp kezdett megújulni. Persze rajtunk múlik, hogy ezzel a helyzettel mit kezdünk és hogyan tudunk továbblépni.”

Azt is elárulta, mit gondol, melyik olvasat marad meg inkább az emberekben az SZFE kapcsán, az, hogy létezhet eredményes ellenállás vagy újabb bizonyíték arra, hogy amit a hatalom meg akar szerezni, azt meg is szerzi: „A kettő együtt létezik, hiszen, ha a hatalom nem akart volna ilyen agresszív módon beavatkozni, nem született volna meg az ellenállás ezen formája. Ez a kiállás példaértékű és nagyon sokaknak felemelő pillanatokat ad. Az ellenállás nem szűnt meg, ugyanolyan mértékű, csak már nem olyan látványos, hiszen a járványügyi előírások nem teszik lehetővé. A freeSZFE közösség megalakult, céljai, hosszú távú tervei vannak, és több száz ember fáradozik rendíthetetlenül azon, hogy ezeket a célokat el lehessen érni. Németh Gábor, az egyetem felmondott oktatója találóan az egykori Balázs Béla Stúdióhoz hasonlította a mostani egyesületet. Itt valóban egy olyan szellemi és gyakorlati műhelymunkát és közösséget lehet kiépíteni, amiből még bármi kinőhet. Egyszóval ez a közösség továbbra sem adja fel.”

A felvetésre, miszerint a Peer Gynttől kezdve A legyeken át Jeanne d´Arcig az egyén és hatalom, egyén és többség viszonyával foglalkozik a legtöbbször, úgy reagált: „A színház társadalmi helyszín és a színház politikus, ami az észlelés politikusságát jelenti számomra, és nem az ideológiát. Reagál jelenségekre, változásokra, felmutatja azokat. A közönségnek lehetőségeket, módozatokat közvetít. (…) Én abban a színházban hiszek, ami a színház társadalmi szerepét tartja elsődlegesnek, s utána foglalkozik az esztétikával. A recepciós oldal is roppant fontos. A PanoDráma alkotóközösségében visszatérő kérdés volt számunkra, hogy mit is jelent és milyen hatása van annak, ha azoknak a nézőknek játsszuk az előadásainkat, akik túlnyomórészt egyetértenek az alkotói felvetésekkel, és mivel kell számolni akkor, ha olyan helyszínen mutatunk be, ahol egy sokkal szélesebb közönségréteg van jelen. A jelenben a leginkább az foglalkoztat, hogyan reagál a színházművészet a Covidra mind tematikájában, mind formájában, eszköztárával. A doktori dolgozatom egy fejezetében ezt a disztópikus valóságot dokumentálom. Mindenkit megrémít az, hogy bezárták a színházépületeket, játszóhelyeket. Ez most egy adottság, amit el kell fogadnunk. A színház halott lesz ettől? Nem, hiszen a színházcsinálás nemcsak az épületekhez, hivatalos játszóhelyekhez kötődik, hanem egy komplex kortárs művészeti tevékenységet jelent” – fejtette ki Garai Judit.

A teljes interjú a Népszavában érhető el.
Népszava 2021.04.23 – 21. oldal