Gáspár Máté az SZFE-ről: „A mostani felvonásnak már nem kelléke a tárgyalóasztal”
2020. augusztus 15., szombat 07:11
„Amikor közelről láttam Schilling Árpádot rendezni, végleg lemondtam a művészi ambícióimról” – mondja Gáspár Máté, aki távozott eddigi munkahelyéről, a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, amikor kiderült, kik lesznek a magán egyetemmé alakított intézmény kuratóriumi tagjai.
Felvették magyar francia szakra az ELTE-n, de előbb két évet elvégzett egy párizsi egyetemen. 1997-től ő lett az ingyenes színházi magazin, a Súgó lapigazgatója. Ott kereste meg Schilling Árpád, a Krétakör alapítója, aki mellett 12 évig volt a színház ügyvezető igazgatója. 2010-től a Nyílt Társadalomért Alapítványhoz igazolt, két éve a Polgár Alapítvány munkatársa, mindkét helyen roma ügyekkel foglalkozik. Társtulajdonosa a Pozsonyi Pagony kiadónak.
Annak kapcsán, hogy felmondásával nem a hatalom dolgát könnyíti-e meg akkor, amikor harcolni kellene, elmondta: “Szerintem ez a harc. Amikor a hatalom a fejed fölött intézi a sorsodat, annyit tehetsz, hogy olyan helyzeteket teremtesz, amikkel ő kerül lépéskényszerbe, de ezek – mint a sztrájk, az épületfoglalás vagy a tömeges felmondás – csak ritkán jönnek össze itthon.”
Azt is hozzátette:
“A rendkívüli helyzet rendkívüli megoldásokat kíván. (…) Nem tudom, célravezető lenne-e, ha mind felállnánk, de ha ki sem próbáljuk?
Akik maradtak, azt mondják, harcolni fognak, de azt is mondják, hogy nem szeretnek harcolni, és nincsenek kiképezve se rá. Így nem fog menni. Nekem azért nincs helyem ebben, mert az én terepem a tárgyalóasztal, abban vagyok jó, hogy közvetítek emberek, értékek, vélemények között. (…) A mostani felvonásnak már nem kelléke a tárgyalóasztal. Az üres térben csak az erős gesztusok maradnak.”
A Krétakör Schilling Árpád színháza volt. A kérdésre, nem akart-e első számú vezető lenni, azt válaszolta:
“Szeretek mitfahrer lenni olyanok mellett, akik inspirálnak, akiktől távol áll az autokratikus vezetői stílus.”
A felvetésre, miszerint ironikus, hogy Zsámbéki Gáborral egyszerre állt fel, akinek a generációjával korábban vitában álltak, arról is beszélt, miért nem tudták átvenni tőlük a stafétabotot: „A 43-as „nagy generáció” magától értetődőnek vette, hogy művészi és intézményi eredményei élethosszig tartó vezető pozícióra jogosítják fel, s ebbe a politika sem avatkozott bele.
De tudjuk, a mamutfenyők alatt nem nő fű. A merev struktúrában a huszon-, harmincéveseket gyerekeknek tekintették.
A mi korosztályunk korszakos tehetségeinek, Árpád mellett Pintérnek, Mundruczónak, Bodónak nem sikerült időben kikövetelniük a jussukat. Részben az ő negligálásuk vezetett a 2010 utáni, erősen kontraszelektált új vezető réteg kialakulásához.”
A kérdésre, nem gondoltak-e arra, hogy külföldre költözzenek, elárulta:
„Évek óta napirenden van.
De valójában a leuraláson kívül kevés dolog történik az oktatásban, kultúrában. Rengeteg feladat van.
És végül mindig az győz, aki elvégzi a munkát.”
Forrás: HVG 2020.08.06 – 66. oldal