A nagy sikerű Nyócker! és a nemrég bemutatott Kojot négy lelke című egész estés animációs filmek rendezője azt állítja, akkor boldog, ha hetekig indiánozhat. Ezek a törzsek tudnak valamit. Azt, hogyan kell harmóniában élni a természettel. Az alkotót a Nők Lapja kérdezte.

„Igyekszem minél egyszerűbben, természetközelibben élni. Gyűlölöm a kütyüket, alig várom, hogy megszabaduljak tőlük. Azt hiszem, rossz korban születtem. Manapság az emberek kizárólag a fejlődésben hisznek, abban, hogy ma minden jobb, mint régen volt, pedig ez nem igaz. Létezik is egy mozgalom, két francia milliárdos srác indította el, akik ráébredtek, hogy hiába keresték halálra magukat, semmivel nem lettek boldogabbak, ezért inkább elosztogatták jó célokra a vagyonukat, és meghirdették a „Ne legyen száznál több dolgod!” kampányt. Tökéletesen egyetértek velük” – mesélte a lapnak a rendező, akinek Nyócker! című filmjét közel húsz éve mutatták be és elnyerte az Annecyi Nemzetközi Animációs Filmfesztivál, Európa legfontosabb rajzfilmes fesztiváljának fődíját

„Azt a filmet tényleg szinte nulla forintból csináltuk meg. Novák Eriké volt az ötlet, hogy a hírhedt VIII. kerület valóságáról szóljon, én meg hozzátettem a rajzokat. Hosszú terepmunka előzte meg, jártuk a kerületet, és mindent lefényképeztünk, amit láttunk, berángattuk az arcokat az utcáról, hogy szerepeljenek, és csak a fotójukat rajzoltuk kicsit át. Ez történt a színészekkel is, akik a hangjukat kölcsönözték a szereplőknek, mert kreatív animációra nem volt pénzünk. A történet társadalmi problémákat feszeget, többek közt a cigánykérdést, de sok humorral és rapzenével, így kicsit macskajajos fílingje lett” – fejtette ki Gauder Áron.

Új mozija, a Kojot négy lelke kapcsán elárulta, győzködték, hogy az utcáról a moziba betérő nézőket nem lehet egyből az indiánok teremtésmítoszai közé dobni – mert erről szól a film -, kézen kell fogni, és bevezetni valahogy a sztoriba, azaz kell egy kerettörténet: „Én nagyon ódzkodtam ettől a didaktikus megoldástól, úgy éreztem, a film enélkül is pontosan azt sugallja, amit szeretnék: meg kell tanulnunk harmonikusan együtt élni a természettel! Az indiánok, ahogy az ilyen törzsek általában, nagyon jól csinálják ezt, például nem birtokolják a földet, csak használják, és nem rabolják ki. Mert mi az, hogy az „enyém”? Semmi nem a mienk, ez csak az emberek fejében született absztrakció, ahogy az idő fogalma is. Az indiánok az életet nem lineáris fejlődésnek fogják fel, az ő számukra minden ciklikus.

Utólag azonban belátom, hogy jót tett a filmnek a kerettörténet. Így a teremtés a kezdetektől indul, és eljut a mába, hiszen az emberiség történetének még nincs vége. Egy politikai aktualitás kínálta az apropót. Az történt, hogy 2016-ban Észak-Dakotában az amerikaiak olajvezetékeket akartak lefektetni a sziú indiánok földjén, mire a törzs tagjai tiltakozásul a munkagépek elé álltak. Sokan felkerekedtek, környezetvédők, más jóérzésű emberek, hogy tiltakozzanak a jogtalanság ellen, és egyúttal felhívják a figyelmet a fenyegető klímaválságra. Obama, az akkori elnök, maga is egy kisebbség tagjaként, leállította az olajtársaság akcióját. De aztán sajnos Trump újra engedélyt adott rá” – mesélte Gauder Áron, aki maga is indiánozik.

Az indiántáborok a hatvanas években kezdődtek, én 1992-ben csatlakoztam, és Cseh Tamás 2009-ben bekövetkezett haláláig együtt táboroztunk. Ma is minden évben kétszer elmegyek. Két hét nyáron, egy hét télen segít egyensúlyban maradnom. (…) Játszunk, vadászunk, harcolunk, patakban fürdünk, bőrig ázunk, aztán a tűz köré gyűlünk melegedni, és boldogok vagyunk, mert végre élünk!” – nyilatkozta Gauder Áron.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.