A Miskolci Balett ismét egyedülálló produkcióra készül. Magyarországon először ők ültetik át a táncszínpadra Anthony Burgess kultikus regényét, a Gépnarancsot. A történetet művészien, de realisztikus formában dolgozzák fel, így a nézők legmélyebb érzelmeire is hatással tud lenni a mozdulatokkal elmesélt megrázó cselekmény.

Az eredetileg áprilisra tervezett bemutatót többször is el kellett halasztani a járványügyi helyzet miatt, azonban október 30-án végre sor kerül a premierre a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínében.

A koreográfiáért ezúttal Dragos Dániel felel, akinek ez az első nagy volumenű koreográfusi munkája a Miskolci Balettnél.

– A regény és a film képi világa, hangulata nagyon megfogott, Kozma Attila pedig felvetette, hogy táncelőadásként is színpadra vihetnénk és a Játékszín tökéletes játszóhely lehetne a darab számára. Magyarországon táncjáték formájában még nem volt látható ez az előadás és úgy gondoltuk, hogy itt lehetőségünk van elmenni az elvontabb megfogalmazás felé mind dramaturgiailag, mind pedig a koreográfiában – meséli a koreográfus-táncművész.

Mint mondja, itt nem elsősorban a történetmesélésen van a hangsúly; szeretnék, ha a néző az előadás után is gondolkozna még a látottakon.

– Egy olyan cselekményt, aminek az erőszak van a középpontjában, csak úgy lehet hitelesen átadni, ha realisztikus. Rengeteg munkát fektettünk abba, hogy az erőszakos megnyilvánulások, az ütések hitelesnek látszódjanak. Emellett viszont nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a nézőket érzelmileg is bevonjuk a cselekménybe: azt a megalázást és megaláztatottságot, amit ilyen szituációkban egy ember érez, nem csak megmutatni akarjuk a felszínen; az a cél, hogy a nézőben is megrendüljön valami az érzelmi felismerés hatására – avat be a részletekbe Dragos Dániel.

Ezt támasztja alá Kozma Attila, a Miskolci Balett művészeti vezetője, az előadás rendezője-dramaturgja is.

– A főszereplő és a bandája eléggé szélsőségesen éli meg a társadalmi helyzeteket. A brutalitást itt a saját szintjén mutathatjuk meg, hiszen nem öncélú. Alex valamilyen szinten a brutalitás „művésze.” Az előadásban nem őt mint bűnözőt, hanem a döntés szabadságát avatjuk szentté. Más kérdés, hogy milyen ez a döntés, de az eredeti mű is éppen a saját döntéseink szabadságát vitatja – részletezi a rendező.

A Miskolci Balett alapítása óta mindig törekedtek arra, hogy megszerettessék a táncot minden korosztállyal, és Kozma Attila szerint az elmúlt évek tapasztalatai alapján már tart ott a társulat (és a közönség), hogy hagyják, hogy ne csak a történetmesélés, hanem az asszociáció vigye a nézőket.

– Ez egy komplex színház, ahol a helyzetekből, a díszletből, a zenéből, a szereplők egymáshoz való viszonyából össze tudja rakni a néző, hogy miről is van szó, még akkor is, ha nem feltétlenül ismeri a történetet. A kortárs művészet lényege, hogy hagy szabadon gondolkodni, és ebben az előadásban mi is erre törekszünk – hangsúlyozza Kozma Attila.

A díszlet maga is a gondolatiság köré épül, itt nem egy emblematikus tárgy a középpont, de minden szempontból szorosan a koreográfiához, a kortárs történetmeséléshez idomul. Nagyon sok játék van benne, praktikus, és nem csak egy tárgyként használhatók az elemek.

„Na, mi legyen?” – teszi fel a kérdést a főszereplő, Alex, egy messzemenőkig agresszív, manipulatív, ugyanakkor a klasszikus zene iránt rajongó és igen éles elméjű fiú, aki hétköznapjait alárendelt drúgjai (barátai) társaságában tölti. Együtt rabolnak, verekednek, nőket erőszakolnak meg… pusztán saját örömükre, mindenféle valós cél nélkül. Alexet a tetteiért börtönbe zárják, de egy idő után lehetőséget kap, hogy „normálissá” változtassák, hogy aztán ismét szabadon élhessen. Alex él a lehetőséggel, ám az eredmény valami egészen más, mint amire számít…

Alexet Márton Richárd János alakítja, aki számára ez most egy hirtelen jött főszerep.

– Mivel bandatag lettem volna eredetileg, ezért nagyon sok közös jelenetem volt a főszereplővel, akit Bolla Dániel alakított volna, és már akkor is figyeltem az ő instrukcióira. Így amikor megtudtam, hogy végül én fogom alakítani Alexet, már volt róla némi információm, és Kozma Attila is rengeteget segített a karakterformálásban – meséli a táncművész.

Szerinte agresszivitás és kifinomultság jellemzi ezt a különös figurát, az erőszakos jelleme mellett magas az intelligenciája is.

– Sokszor álmodok vele, próbálok „Alex lenni” fejben, átgondolni, átélni, hogy milyen lehet ő. A színpadon most olyan dolgok történnek velem, amik életem során még soha. Verekszünk, kapok én is pofont, alkalmanként valódiakat, amikor pedig nem igaziak az ütések, akkor is nagyon élethűvé próbáljuk őket tenni – avat be Márton Richárd János.

Ezelőtt főként a lírai szerepek találták meg a táncművészt, így ez egy egészen új terep számára. – Próbálok belegondolni, hogy a való életben hogyan reagálnék bizonyos dolgokra, amik Alex-szel történnek, és ezt is igyekszem belevinni a karakterbe és megmutatni mindezt, hogy ne „csak” eltáncoljam, hanem látszódjon is, hogy megtörténik velem, hogy átélem – mondja a táncművész.