Várkonyi Zoltán, a Vígszínház egykori főrendezője, legendás igazgatója május 13-án lenne 109 éves.

Szakmai öröksége a Vígszínház és az egész magyar színháztörténet felbecsülhetetlen értéke. Várkonyi Zoltán szerette és tisztelte a háttérben dolgozó kollégáit. Emlékét méltóképpen őrzi a Várkonyi Zoltán-emlékdíj, amelyet özvegye, Szemere Vera alapított 1984-ben. Az elismerést minden évben az a kolléga kapja, akit a Vígszínház munkatársai titkos szavazással megválasztanak.

Az idei díjazott Gereg Mónika férfiszabó, aki 18 éve hűséges tagja a Vígszínház társulatának. Igazi csapatjátékos, aki kreativitással és szeretettel végzi munkáját. Pályáját független jelmeztervező műhelyekben kezdte, 2003-tól dolgozik a Vígszínházban, ahol nemcsak munkahelyre talált, hanem valódi közösségre, családra lelt. „Én idetartozom. Szeretem, hogy ennek a színháznak a része, egy fogaskereke vagyok. A munkám során az a legnagyobb siker, ha a néző egységnek látja az előadást. Nem figyeli külön a ruhát, hanem az tökéletesen belepasszol az egészbe. A Várkonyi Zoltán-emlékdíj nagyon nagy megtiszteltetés, hiszen azt jelzi, hogy ebben a közösségben elismernek” – meséli. 

A díjat Várkonyi Zoltán menye és unokája, Várkonyi Éva és Várkonyi Gáspár adta át. A Vígszínház társulata szeretettel gratulál Gereg Mónikának az elismeréshez!

„… egyszerűen csak az érzelem hangján, még akkor is, ha ez tőlem szokatlan, csak annyit mondok, szeretlek, Vígszínház. Szeretem tehetséges művészeidet, íróidat, akik a barátaink, a hűséges műszakiakat, sőt ma még a vándormadarakat is, és mindenkit az irodák emeletein, és mindenkit, aki ezért él ma és a jövőben…” (Várkonyi Zoltán)