Gergye Krisztián Harangozó-díjas kortárs táncművész új arcát mutatja meg Szentendrén a MANK Galériában, ahol akvarelljeiből állítottak össze egy kiállításnyi anyagot A tér testamentuma címmel. A képek mellett egy medence-térinstallációt is bemutat a művész, amely az Ahol a sötétség című előadásban díszletként is funkcionál. Gergye Krisztián szeptember 25-én egy különleges, egésznapos performansszal készül, amit a kiállítótérben fog előadni, és nem csak a jelenlévők láthatják majd, hanem online is követhető lesz majd a tárlatvezetéssel színesített produkció.

Gergye Krisztián táncművész és koreográfus az akvarelljeiből összeállított kiállításához kapcsolódó performanszt mutat be a MANK Galériában szeptember 25-én 11 és 20 óra között. A rendhagyó egész napos performansz részeként egy tárlatvezetésen is részt vehetnek a látogatók. A szeptember 25-ei performaszról a táncos-koreográfus képzőművészt kérdeztük.

Mi a célja ennek a performansznak? Értelmezi a kiállítást vagy attól függetlenül ad élményt a nézőknek?

Nincs értelmezési szándékom, minden performanszom inkább érzéki közelítés, mint világmagyarázat, ami egyben tapasztalásra törekvés. Kísérlet a puszta létezésre egy olyan térben, amiben az idő másként működik, ha van egyáltalán. Úgy érzem a kiállítás sem szorul magyarázatra, nem szükséges értelmezni azt, vagy én nem tartom szükségesnek. A performansz célja az elmélyülés és a szemlélődés, a puszta létezés, amikor koncentrált a figyelem, és törekszem kizárni minden zavaró tényezőt. Persze, mint performansz azért ez is kommunikáció, ez is színház, tehát nem magamba záródásról van szó, hanem reményeim szerint közös szemlélődésről.

A helyszínen és online is lehet követni majd a többórás előadást. Pontosan mit fog látni a közönség? Nonverbális produkciót vagy interaktívat?

A performansz 3 stációból áll. Az első a tér metamorfózisa: egy hosszú – de inkább az időtlen szót használnám –, előkészületből áll, amiben a térinstalláció folyamatos transzformálódását lehet figyelemmel kísérni, ez egyben előadóművészeti másrészt festői tevékenység. Ebben az alkotói gesztusok váltakoznak előadói jelenléttel, annak függvényében, hogy a kiállítás terében van e néző személyesen vagy sem.

A második stáció egy közös tárlatvezetés Sipos Tündével a kiállítás egyik kurátorával.

A harmadik stációnak pedig a tér testamentuma címet adtam, ami egy újabb, már abszolút előadóművészeti performansz, amiben szinte külső szemlélői helyzetből igyekszem belépni a hosszasan transzformálodott térbe. Interaktivitás annyiban lehetséges, amennyiben a néző jelenléte, tekintete módosítja az én jelenlétemet. A provokatív interakciót nem szeretem, tényleg a lelassulás a cél, egyfajta közös meditatív állapot elérése.

Rendszeresen készítesz képzőművészeti alkotások ihlette performanszokat. Most először a saját kiállításod részeként. Mennyivel nehezebb vagy könnyebb most a helyzeted, mint amikor más művészekhez kapcsolódsz?

Minden egyes képzőművészet inspirálta munkám az empatiámtól függ, hogy mennyire tudok belehelyezkedni az adott alkotói világba. Úgy érzem megfelelő érzékenységem van ehhez, és nem szoktam melle nyúlni, nincs ez másként a saját munkaimmal való kapcsolódással sem, annyi talán a különlegesség ebben hogy azért ez egy tükörbe nézés is, önvizsgálat, de ezek a képek reményeim szerint túlmutatnak a személyemen, így nem nehéz tiszta szemmel viszonyulni hozzájuk az éppen aktuális lelkiállapotommal.

Hogyan készülsz egy egésznapos perfomanszra? Fizikailag vagy lelkileg kell inkább ráhangolódni a feladatra? Melyik a könnyebb most?

Ez inkább lelki felkészülést igényel, hogy hagyjak időt magamnak, legyek türelmes, merjem megengedni magamnak akár a semmittevést. Ami persze nem semmi, hanem a minden. Hogy meghallhassam, megláthassam mit akar a tér, és milyen időbe zár bele, amiben talán kinyithatom, kiterjeszthetem a nézők felé annak testamentumát.

Gergye Krisztián önálló kiállításában misztikummal megtöltött valós és fiktív terek láthatóak. A Trifusz Péterrel közösen tervezett medence-térinstalláció – mely az Ahol a sötétség című szólóelőadás díszletének készült –, valamint a tudatosan monokróm színvilágban tartott akvarellválogatás minden darabja rejtett történetek és otthagyott érzelmek rögzítője. A festményeken pusztán a terek megjelenítésén keresztül, az emberalakok ábrázolását mellőzve a létezés mibenléte érhető tetten. 

A tér metamorfózisa című egésznapos performaszt a Gergye Krisztián Társulat közösségi oldalán lehet majd követni online.

Az érdeklődőket pedig várja Szentendrén a MANKGaléria 25-én szombaton a 18 órakor kezdődő tárlatvezetésre is, ahol a művész Sipos Tünde művészettörténésszel közösen kalauzolja körbe a látogatókat. A kiállítást október 2-áig tekinthetik meg az érdeklődők.

Szerző: Gáspár Anna