Lengyel TamásSZFENagy ErvinPelsőczy RékaSodró ElizaÁgoston PéterSzabó Máté
  • facebook
  • instagram
  • 2020. július 3., péntek

    “Minden mondatnak van egy következménye” – Gimesi Dóra válaszolt

    2020. március 12., csütörtök 07:10

    Az Időfutár színdarabot Szegeden a Kisszínházban tűzték műsorra. Ezzel a címmel legelőször egy sikeres hangjáték, majd egy hét kötetes könyvsorozat jelent meg. Gimesi Dóra írónőt kérdezte a Szegedi Egyetem Magazin oldala

    A teljes interjú itt olvasható..

    Annak kapcsán, hogy Szegeden nőtt fel, Gimesi Dóra elárulta: „Nekem a gimnáziumi éveim nagyon meghatározóak voltak, és azt hiszem, az egész identitásomat is nagyban meghatározta, hogy én szegedi lány vagyok, később pedig az, hogy a Radnótiba jártam. A szegedi Radnóti gimnázium olyan közösséget adott, olyan, hozzám hasonló embereket, melyek tizenéves koromban nagy lökést adtak nekem a kibontakozásomhoz. A Radnótiban magyar-történelem tagozatra jártam, ott is kezdtem el írni, az iskolaújságnak, interjúkat, színikritikákat. Szuper volt, hogy ezt ki lehetett próbálni. Aztán a az egyetemi gyakorló iskola, a „Ságvári” párhuzamos osztályával alakult ki nagyon erős összetartás, nagyon szoros kapcsolat jött létre két-három osztály között is. Egy huszonpár fős banda lettünk, akikkel a „Ságvári” pincéjében még egy kis színházat, egy társulatot is alapítottunk. Az egy nagyon inspiráló időszak volt, pláne, hogy hagytak minket dolgozni, és hogy annyira érdeklődők voltak az évfolyamtársaink. Vannak, akik a pályán maradtak később is: így például az egyetemi gyakorlós Boncz Ádám színész lett, Kenesei Juditból pedig, hozzám hasonlóan, dramaturg.”

    Gimesi Dóra – Fotó: Szöllősi Mátyás

    A Budapest Bábszínháznál dolgozik, gyerekdarabokat, meséket ír, bábdramaturg. Az Időfutár egy kifejezetten tiniknek szóló darab, ami az időutazás kérdését boncolgatja, és megmutatja, milyen lenne, ha egy mai fiatal hirtelen az 1790-es évekbe csöppenne. Arról, honnan jött az időutazás ötlete, kifejtette: „ Egy rádiójáték megírására kértek föl minket a szerzőtársaimmal 2011-ben. Az volt az elvárás, hogy ez egy olyan rádiójáték legyen, amire a tizenévesek vevők lehetnek, azaz legyen „menő” és legyen benne internet. Mi, a szerzőtársaimmal – Tasnádi Istvánnal és Jeli Viktóriával – hármasban összedugtuk a fejünket, hogy összevessük, mi az, amire mi a kamaszkorunkban vevők voltunk, és mi az, amiből még manapság is jó sorozatot lehet írni. Hiszen a napi sorozat olyan műfaj, amiben muszáj, hogy legyen muníció, hogy lehessen továbbfűzni. Arra jutottunk, az időutazás egy jó téma, mert szinte bárkit el tud kapni, kortól függetlenül – így minket, magunkat is. Elsődleges szempont volt az is, hogy a téma minket is érdekeljen, mert csak olyanról lehet és érdemes írni. A különböző történelmi korok fölidézése azért tűnt jó ötletnek, mert a végtelenségig lehet bonyolítani, mindig újabb és újabb korokat hozhatunk be a játékba. A fizikai vonalat pedig a később hozzánk csatlakozó Vészits Andrea képviselte, mert kiderült, őt nagyon érdekli a fizika, míg mi nem voltunk annyira jártasak ebben a témában. Amikor viszont felmerült, hogy kellene egy ilyen szál, én is elkezdtem elméleti fizikát olvasni, és nem bántam meg, mert ez tényleg egy borzasztó érdekes téma.”

    A kérdésre, mennyire volt nehéz a rádiójáték szövegét könyvvé, illetve a könyvet színdarabbá alakítani, elmondta: „A színdarab a második-harmadik könyv történetének felel meg, a rádiójáték második évadának. Nagyon nehéz is volt összerakni a színdarabot, mert annyira sok szálon fut, hogy sokat ki is kellett hagyni, gyakran karaktereket is. Tibi például nem is szerepel. A rádiójátékot könyv formára nem volt annyira nehéz átírni. Én például élveztem, hogy végre le lehet írni rendesen is, nem csupán dialógusokban, hogy mikor mi zajlik Hanna fejében, vagy milyenek a helyek, ahol járnak. Nagyon jó volt utánanézni annak is, hogy milyen volt a 18. századi Bécs. A leírásánál viszont arra kellett figyelni, hogy minden hiteles maradjon, mert minden mondatnak van egy következménye. Ha leírod azt, hogy van valahol egy macskaköves utca, de aztán utánanézel és kiderül, hogy akkor még csak földutak voltak, az úgy nem túl profi. A nyolcadik kötethez, ami a reneszánsz Londonban játszódik, Shakespeare idején, egy hatalmas stócnyi szakirodalmat kerestem elő, be is lepte az asztalomat teljesen, mert – hála istennek – az Erzsébet-kori Londonról nagyon sokan írtak már. Viszont az összes szöveg, amit leírtunk, akár a hangjátékhoz, akár a könyvhöz vagy a színdarabhoz, már annyi transzformáción ment keresztül, és már annyiszor megnéztük, hogy utólag néha azt is nehéz volt eldöntenünk, ki melyik mondatot írta. Annyira a sajátunknak éreztük már a történetet” – számolt be Gimesi Dóra.

    A Szegedi Nemzeti Színház Kisszínház 2020. márciusi műsorán az Időfutár: 2020. március 19-én és 20-án is látható.

    A teljes interjú itt olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -