Átadták az Aase-díjakat hétfőn a Bajor Gizi Színészmúzeumban, az epizódszerepek megformálói számára szóló elismeréseket Sallai Virág, a Kolibri Színház, Unger Pálma, a Pécsi Nemzeti Színház, Gelányi Imre, a Látókép Ensemble és Tóth Károly a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művésze vehette át.
Gobbi Hilda 1987-ben hozta létre végrendeletében az Aase-díjat az
„emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”, az epizodisták részére azzal a meghagyással, hogy évente két színészt és színésznőt díjazhat a neves művészekből álló kuratórium.
Unger Pálma színművész 1974 óta játszik a Pécsi Nemzeti Színházban, amelynek örökös tagja. A teátrumban főként szubrett szerepekben, zenés vígjátékokban és karakter figurákban mutatkozott be a pécsi közönségnek. Megcsillantotta komikai vénáját is és a groteszk és abszurd iránti fogékonyságát. Sikeresen játszotta el többek között Genet Cselédek című művének Claire, Carlo Goldoni A chioggiai csetepaté című komédiájának Pasqua alakját. Évtizedekig művészeti vezetője volt a Pécsi Sziporka Gyerekszínpadnak – olvasható az OSZMI közleményében.
Sallai Virág bábművész pályáját az Állami Bábszínházban kezdte. Naiva- és karakterszerepeket egyaránt sikeresen alakít. Alapító tagja lett az 1992-ben a létrejött Kolibri Színháznak, részt vállalt a magyar gyerek- és ifjúsági színház megújításában. Érzékeny és precíz bábmozgatása által kelt életre a legendás Háry János Örzséje és ő volt Ariel, Shakespeare Viharjának légi szelleme.
Tóth Károly színművészt Bozóky István szerződtette a nyíregyházi teátrumba 1982-ben, kisebb megszakítással azóta is a Móricz Zsigmond Színház tagja. A színészt villanásnyi pillanatokban sorsot felmutatni tudó szikár játékstílusa, fanyar humora különösen emlékezetes volt Ivo Krobottal közösen készített munkáiban (Harlekin milliói, Platonov, Túl zajos magány), vagy a Liliom, a Kétfejű fenevad, a Tizenkét dühös ember egy-egy szerepében.
Gelányi Imre nem hivatásos színész, gyermekvédelmi szakemberként dolgozik. 2015 óta tagja a Hajdu Szabolcs vezette Látókép Ensemble-nek. A Hajdu Szabolcs filmrendező írta és rendezte filmek és színdarabok rendszeres szereplője Debrecenben és az ország számos színpadán. Szerepel többek között Ernelláék Farkaséknál, Kálmán-nap, Egy százalék indián színházi trilógiákban. Hajdu Szabolcs filmrendező méltatásában kiemeli, Gelényi Imre pár jeleneten belül maximálisan bejárja a szerep által kínált spektrumot, és maradéktalanul kihasználja a jelenetek dinamikai lehetőségeit.
A díjakat odaítélő kuratórium tagjai Egri Márta, Ráckevei Anna, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor és Márton András színművészek.
A díjakat évek óta a Bajor Gizi Színészmúzeumban adják át.
A Színházi Társaság Elnökségének bevezető gondolatait a díjról és alapítójáról Novák János, az elnökség tagja mondta el:
„Itt vagyunk a Bajor Gizi Színészmúzeumban, ami nem véletlen, hiszen az egész épület, ami benne van, minden Gobbi Hildára emlékeztet.
Ő az, aki életét a színészetnek, a színészeknek és leginkább a nehéz helyzetben lévő színészeknek szentelte.
A háború után létrehozta a Horváth Árpád Színészkollégiumot, hogy méltó körülmények között lakhassanak a vidékről fővárosba került fiatal színésztanoncok. 1948-ban létrehozta a Magyar utcai Jászai Mari Színészházat, hogy a frissen végzett főiskolások olcsó lakhatáshoz jussanak. Majd 1950-ben az Ódry Árpád Színészotthon létrehozásával az idős, rossz körülmények között élő színészek életkörülményein akart javítani.
Ezután szerezte meg 1952-ben ezt az épületet, ahol most vagyunk, Bajor Gizi egykori villáját, hogy megőrizhesse a múló pillanatok művészetét, múzeumot hozzon létre neves és kevésbé neves színész emlékezetére.
Halála előtt is csak a pályatársaira, az ő életük megkönnyítésére gondolt.
Végrendeletében az akkori Nemzeti Színházra hagyta a Dunakanyarban lévő nyaralóját, hogy azt pályatársai pihenésre használhassák – nem tudni, annak most mi a sorsa. Végrendeletében pedig úgy rendelkezett, hogy adják el lakóházát, s annak árából díjat alapított. Megalapította az Aase-díjat az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”, az epizódisták részére azzal a meghagyással, hogy évente két színészt és színésznőt – Budapestről és vidékről – díjazhat a neves művészekből álló kuratórium. A díj kezelését az akkor Magyar Színházi Társaság és Művelődési Minisztériumra hagyta és még azt is előírta, hogy a díjat, annak jelentőségét hangsúlyozandó, a mindenkori kultúráért felelős miniszter vagy helyettese adja át.
Maga Gobbi Hilda ezt írja a díjról: „Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizódistáknak csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot”.
Először 1989-ban adták át a díjat Hacser Józsának, Sólyom Katinak, Horváth Józsefnek és Mentes Józsefnek. A kuratóriumban a kezdetektől fogva a magyar színjátszás színe-java vett részt. Az idén, s ciklusukban utoljára, Egri Márta, Ráckevei Anna, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor és Márton András döntötte el jó hangulatú ülésen az idei listát.
Tavaly, a pandémia miatt nem kerülhetett sor az ünnepélyes átadásra. Nagyon örülünk, hogy ismét együtt lehetünk és örülhetünk a díjazottaknak, még ha nem is teljes létszámban.
Hisszük, hogy a mostani is az olyan „emlékezetes percek, pillanatok” közé tartozik, amelyek megőrződnek a magyar színjátszás történetében.”