„Ilyen gyönyörűt sose láttam” – Gobbi Hilda elmeséli, hogy indultak újra a színházak a háború után
2020. május 10., vasárnap 06:32
Az OSZK Századunk-sorozat A háborúnak vége című különkiadása 1945-ből származó felvételeken keresztül mutatja be a világháború utolsó évét és harcok befejezését – hívta fel a figyelmet a Fidelio.
15 éve készült az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tára filmje A háborúnak vége címmel, amely korabeli híradások képeivel, a gyűjteményben őrzött életútinterjúk részleteivel, szemtanúk személyes történeteivel és Ormos Mária történész szakértő kalauzolásával mutatja be, mi történt 1945 tavaszán.
A filmben Vezér Erzsébet, irodalomtörténész, Erdődy János, író, újságíró, Kallós Zoltán, néprajzkutató, Ujhelyi Szilárd, művelődéspolitikus, Sibelka-Perleberg Artúr, író, újságíró, Király Béla, vezérezredes, Fábry Pál, diplomata, Kovács Imre, író, szociográfus, Márkus István, szociográfus, Gobbi Hilda, színész, Konrád György, író, Kállay Kristóf, diplomata, Bowden Ilona, Horthy István özvegye, Bolza Antal, főhadnagy és Vas Zoltán, politikus is megszólal.
„Számot vetettünk, hogy melyik színházban lehet egyáltalán játszani… Néhány színészkollegámat, Székely Mihállyal, Majorral mozgolódtunk, valahogy megtaláltuk egymást.
A zenekar úgy verbuválódott, hogy szájról-szájra terjedt az újrakezdés híre, és egyszercsak megjelentek a muzsikusok.
Valaki azt mondta, “én úgy tudom, hogy a Pista a Dembinszky utcában lakik” és akkor elmentek érte. Villanyáram nem volt, a szovjet parancsnokság hozott a színházba mit tudom, én miket és bekötöttek valamit… A közönség is jött, de nem tudom, hogy az ördögbe kerültek oda. Ott ültek a nézőtéren torzonborzan, szakállasan. Közben rettenetes hideg volt, a tételeket úgy játszotta a zenekar, hogy közben leállt, miután ráleheltek a kezükre, folytatták.
Iszonyatosan szép és megrázó volt! Ott mindenki zokogott az élet, a puszta élet megtalálásán. Ilyen gyönyörűt, higgye el, nem láttam még. De nemcsak én, senki!
Aki ezt végigélte, nem is kívánhat nagyobb élményt ebben a kicsit furfangos életben” – mesélte Gobbi Hilda.
A kérdésre, mi volt a műsor, azt válaszolta: „Pásztor János mondta el a Kutyák, farkasok dalát, Várkonyi Zoltán a Szocialistákat, én a Hadak útját, Székely Mihály elénekelte Sarastro áriáját. De nem is a műsor volt a szép, hanem maga az élet, az élni vágyás! Mihály például Pesterzsébetről jött, egy plébániáról, ahol harangozó volt egy darab ideig. Úgyhogy tréfásan mindig megjelent egy jezsuita páter miseborért. Amikor a felszabadulás napján ismét jött a kis demizsonjával, azt mondta: „Örülök művész úr, hogy életben maradt”. Erre Mihály azt kérdezte: „Ön, atyám tudta végig, hogy én ki vagyok?” Azt mondja a páter: „Természetesen. Én nem vagyok jezsuita páter. Én a kecskeméti rabbi vagyok.”
A felvételt Gobbi Hildáról itt érhetik el.
Forrás: OSZK, FIDELIO, Színház Online