A Nagymamával álmodtam című, útkereső előadásának apropóján a letisztultság kereséséről, a szövegalapú színházról, performance-ról és az ötleteiről beszélgetett Göndör Lászlóval a Magyar Narancs. Czenkli Dorka kérdezte az alkotót.

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható. Magyar Narancs 2023.09.14 – 22,23. oldal

A beszélgetésben többek közt arról esett szó, hogy a Nagymamával álmodtam a nagyon szép, de terhelt kapcsolatról, nagymama és unokája transzgenerációs traumák által átjárt viszonyáról szólt és Göndör László tervezi már a folytatást: „Át akarom adni, amit a nagymamámtól kaptam, hogy ilyen módon halhatatlanná tegyem. Ez egy misszió, amely nem ért véget ezzel az előadással. (…) Erősen élnek bennem azok a morális konklúziók, amelyeket a nagyszüleim vontak le a történetekből. Ez a politikai és személyes értékrendemet is nagymértékben meghatározza. A szolidaritás minden elnyomott vagy rossz hatalmi helyzetben lévő csoporttal, vagy egyénnel alapvető fontosságú számomra. Az elesettek segítése alapérték a családomban. Az a tanulság, hogy a holokauszt nem „a kiválasztott nép” megsemmisítése volt, hanem bármilyen néppel bármikor megtörténhet; a nacionalizmus és az abból kinövő fasizmus működési logikájából következő történelmi esemény volt, szintén egy fundamentum a családban.”

Néhány kiábrándult színész új hivatást keres. Nyitnak egy kiégést kezelő szanatóriumot, ahol vendégül látnak budapesti aktivistákat, akik egy igazságosabb, élhetőbb világért harcolnak. Ez a Stereo Akt Remény panzió című előadása, amelyben Göndör László is szerepel. A kérdésre, ő maga is kiábrándult-e, elmondta: „Ha a kultúra, a színház helyzetét nézzük, minden okom megvan a kiábrándultságra. A mikroközegemben ugyan nagyon jól érzem magam, de mindaz, ami ezt körülveszi, iszonyatosan nyomasztó és kilátástalannak tűnő. Nem látom a fejlődést, de még a lehetőségét sem. Nem tudom, szakmailag hogyan tudnék olyan helyekre kerülni, amelyek izgatnának. Itthon a független szférában, ha a Trafó nagytermében csinálsz sikeres előadást, az a csúcs. Ez valóban nagy dolog, de így a remek produkciók is csak nagyon kevés emberhez juthatnak el. A Remény panzió is úgy kezdődik, hogy rögzítjük, a színház csak egy nagyon szűk szellemi elit szellemi maszturbációja, mert a politikai környezet ellehetetleníti, hogy terjedhessen a kultúra, legalábbis az, amit mi annak tartunk. Egyszóval kellőképp kiábrándult vagyok, hogy ne itthon alkossak tovább, ezért Amszterdamban folytatom a tanulmányaimat, ott próbálok meg egy másik lábat növeszteni. Nem hagyom el az országot, de inspirációt kell gyűjtenem, más szakmai lehetőségeket kell keresnem” – fejtette ki az alkotó.

Arról szólva, mit tanul majd ott, kifejtette:
„Szeretném továbbcsiszolni a stílusomat, saját, szerzői előadásokat tervezek létrehozni. Ehhez kerestem képzést, amely akár nemzetközi kontextusba is helyez.”

A felvetésre, miszerint az, hogy külföldre megy, nagy váltásnak tűnik, úgy nyilatkozott:
„Mindenképp egy korszak lezárásának tűnik. A Nagymamával álmodtammal most már tudom, hogy tudok jó előadást csinálni abban a komfortos, kedves közegben, amelyben élek és dolgozom itthon. Volt bennem pánik, hogy mi lesz, ha beszántanak mindent, ami kedves nekem, mi lesz, ha bezárva találom magam ebben az országban 40 évesen. Ezt az országot egyre kevésbé érzem nyitottnak akár a kulturális hatások, akár a közgondolkodás formálódása terén. Nagyon mérgező az a bullyingkultúra, amely a Fidesznek köszönhetően eluralkodott 2010 óta. Nagyon könnyű itt maradni, sokkal nehezebb a közegből kitekinteni, de kötelességemnek érzem magammal szemben, hogy megtegyem. Sokszor elgondolkodom a nagyszüleim narratíváján, amikor a maradás mellett döntöttek, és a végsőkig harcoltak. De én már nem osztom ezt. Azt látom, hogy ebbe bele lehet bukni, tönkre lehet menni. Ez a hatalom nagyon erősen bebetonozódott, azt érzem, én itt már csak hangulatjavító dolgokat tudok csinálni. Nem hiszek abban, hogy a művészetemnek lenne akkora ereje, hogy elősegítsem vele a változást. Ezért azzal teszek jobbat, ha magamat jobb helyzetbe hozom, hogy amikor majd lehet tenni, akkor ezerszeres erővel basszuk szét ezt a rendszert.”

A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható. Magyar Narancs 2023.09.14 – 22,23. oldal