Edzőtábori összeszedettségről, monodrámák tágasságáról és az Operabeavató magasabb szintre emeléséről is beszélgetett Göttinger Pál rendezővel a Kultúra.hu.
A teljes interjút ITT olvashatja.
Főpróbahéthez értek a Kőszegi Várszínházban az Öreghíd alatt című „képzeletbeli ír darab” próbái. A rendező – ahogy ő fogalmaz – kivételesen szövegírói, és nem annyira kivételesen színészi minőségében is szerepel a zenés produkcióban: „Nem csináltam ilyet korábban, és nem is csinálnám meg bárkikkel. De ez a stáb, akikkel itt most összeverődtünk –, olyan erős bizalmat ad, hogy ilyen életveszélyes dologba is bele lehet menni.”
A kérdésre, az Öreghíd alatt című darab felkérésre született vagy a fióknak írta, kifejtette: „Egyeztetések, beszélgetések alatt alakult ki az elképzelés, hogy írjunk egy olyan darabot, amelyben mindenkinek nagyjából egyenrangú szerepe van, és mindenki talál benne személyes, őt megszólító feladatot. Én ebben a helyzetben nem drámaíróként, hanem szövegíróként definiálom magam.” Arról is beszélt, hogy a zenét ír népdalokból inspirálódva írta Sebesi Tamás és Némedi Árpád, akik szintén játszanak az előadásban.
A karantén időszakáról szólva elárulta: „Feleségemmel, Grisnik Petrával három premiert hoztunk tető alá 7 hét alatt”. Megcsinálták például Gercsó Krisztián Veráját monodrámaként és úgy tűnik még júliusban, szabadtérre – be kell fejezniük az Orlai Produkciós Irodánál a félbemaradt Hogy szeret a másik című produkciót.
A Verát Grisnik Petra írta színpadra, ő játssza. Ennek kapcsán elmondta: „Színészként és rendezőként is úgy gondolom, hogy a monodráma a színészé. A személyisége erejével kell megtöltenie azt a másfél órát. A rendező ilyenkor amolyan edző bá’, aki egyrészt visszajelzést ad a színésznek, másrészt leveszi a válláról a döntéshozatal terhét, hogy ő tanulhasson, dolgozhasson.”
Arról is faggatták, hiszi-e, hogy a feszültség előbbre viheti a próbafolyamatot: „Nem hiszek a konfliktusban, szerintem messze túl van misztifikálva, hogy a színházban mennyire van szükség összetűzésre. Ha viszont a konfliktus előáll, akkor bele kell állni, elsimítani nem szabad. A színészek elsősorban az idegrendszerükkel dolgoznak, tehát egy felfokozott, érzékeny pillanatban gyorsan helyre rakni, világossá tenni esetleg ködös dolgokat, az konfliktusokat szülhet. De én nem tudok úgy diktálni, mint néhány általam nagyra becsült kollégám, körzővel-vonalzóval felrajzolni a történetet.”
Arról is beszélt, hogy a következő évadban Nyíregyházára megy, ahol szintén a saját írását fogja rendezni, és a Hatszín Teátrumban futó Operabeavató sorozattal is szeretnénk szintet lépni: „Az a tervünk Dinnyés Danival, hogy a műhelymunka elvezet egy igazi nagyszínpadi bemutatóig, amelyben a Szegedi Nemzeti Színház lehet partnerünk. Évek óta csináljuk ezt a sorozatot, és mindannyunkban ott a feszültség, hogy nem elég hiteles, amíg nem állítunk mögé egy igazi előadást.”