Götz Anna, férje, Böröndi Tamás elvesztése után vált a Vidám Színpad művészeti vezetőjévé. Vezetésével a színház életében és művészi koncepciójában is új korszak kezdődött. A szellemi örökséget szem előtt tartva, a méltó hagyományokat megőrizve, de a további munkának új irányt szabva alakította ki a színház új repertoárját, a színház csapatát fiatal tehetséges művészekkel és neves rendezőkkel erősítette. 

Egy különösen nehéz élethelyzetben, férje, Böröndi Tamás elvesztése után kellett átvennie a Vidám Színpad vezetését. Milyen személyes erőforrásokra és tapasztalatokra támaszkodott ebben az időszakban, hogy megbirkózzon a vezetői feladatokkal?

Valóban rendkívül megterhelő időszak volt számomra, nemcsak személyes veszteségem miatt, hanem a Vidám Színpadra nézve is, amely szintén hatalmas veszteséget szenvedett el. 2020-ban a világjárvány és a színházunknak otthont adó Eurocenter bezárása miatt különösen nehéz helyzetbe kerültünk. Nem csupán arról volt szó, hogy hogyan tovább, hanem szinte a mínuszból kellett felépítenünk újra mindent, és visszaküzdenünk magunkat a régi játszóhelyünkre. Ebben az időszakban számos súlyos döntést kellett meghoznom. A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy megtaláljam a módját, hogyan vihetem tovább a Vidám Színpadot úgy, hogy szintet lépve valódi értéket képviseljen. Az a szellemi örökség, amit Tamás hagyott hátra, hatalmas felelősséggel jár. Abban a hét évben, amikor a színház “felépítésében” is mellette lehettem, mindenben, amiben csak tudtam, segítettem neki. Álmomban sem gondoltam, hogy az a sok tudás és tapasztalat, amit mellette tanultam a színházról, egy nap életmentő erőforrássá válik, és útmutatóul szolgál ahhoz, hogy újraértelmezzem a Vidám Színpad jövőjét. Tamás hitte, hogy a színház varázslatos módon képes összekötni az embereket, és én is ezt az értékrendet viszem tovább.

Míg egy állami színházban a megválasztott vezetők tudatosan készülnek a vezetői szerepre, és öt évre előre tervezhetnek, addig Ön egy magánszínház élén találta magát, ahol az ezekhez szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a tervezés, a művészeti koncepció kialakítása és a gazdasági kihívások szempontjából? 

Az ismert jelenlegi támogatási rendszer kiszámíthatatlansága miatt erősen korlátozva vannak a lehetőségeink. Ideális gazdasági környezetben nyilván ezer ötletem lenne, hogy milyen rendezőkkel ülnék le beszélgetni, milyen darabokat vennék elő, milyen marketing kampányt működtetnénk. Nagyon meg van kötve a kezünk a kreativitásban, illetve pont, hogy most kell igazán kreatívnak lennünk, hogy ezen a szűk mezsgyén mozogva mégis a legtöbbet ki tudjuk hozni magunkból, legyen szó művészi megoldásokról, csapatépítésről, alternatív finanszírozási források felkutatásáról, vagy a marketingről. Ezért folyamatosan keresem az új ötleteket, az együttműködések lehetőségeit, és azokat a megoldásokat, amelyekkel még a szűkös források mellett is képesek vagyunk a minőséget biztosítani. Bár még csak egy teljes évad áll mögöttem, a megújult változatos repertoárunkra nagyon büszke vagyok.

A Vidám Színpad neve bizonyos műfaji elvárásokat sugall. Mitől vált mégis változatossá a repertoár?

A Vidám Színpad, ahogy a neve is sugallja, elsősorban a szórakoztatást helyezi előtérbe. Ennek mentén sikerült egy olyan színes repertoárt kialakítanunk, amely nem csak klasszikus értelemben vett vígjátékokra terjed ki, hanem friss és innovatív produkciókat is tartalmaz. Játszunk zenés előadásokat: bemutattuk egy kultikus régi magyar film, a Tanulmány a nőkről színpadi adaptációját retró slágerekkel tarkítva, valamint a Horgas Ádám által írt és rendezett Ments meg, szerelem! musical-vígjátékot, melynek zenéjét a legnépszerűbb magyar előadók dalaiból válogattuk össze. Tamással nagy rajongói voltunk Horgas Ádám előadásainak, úgyhogy nagy öröm volt számunkra, hogy a 39 lépcsőfok című Hitchcock film színpadi adaptációját nálunk is megrendezte, ami egy vérbeli bűnügyi komédia, négy színész jutalomjátéka negyven szerepben. Említhetném még Neil Simon Ölelj át című romantikus vígjátékát, mely csodálatosan vegyíti a drámai pillanatokat a humorral, mély emberi érzéseket tárva fel a nevetés mögött. Nagyon szeretjük játszani Kálid Artúrral, Pusztaszeri Kornéllal és Sajgál Erikával, remek színészi lehetőség, igazi ajándék mind a négyünk számára.

Önnek ez az egy bemutatója volt a színházban, miközben nyolc produkciót tartanak műsoron. Nem érzi úgy, hogy a színésznői karrierje háttérbe szorult? 

Hadd pontosítsak: a Tanulmány a nőkről előadásunkban több mint egy éve átvettem Jolán szerepét Császár Angelától, betegség miatt. Imádom játszani, olyan karakterszerep amiben lubickolhatok partnereimmel együtt. Visszatérve a kérdésre, a pályám során már annyi csodálatos szerepet eljátszhattam, és annyi kivételes élményben volt részem, hogy nincs bennem hiányérzet. Ráadásul sosem voltam az a típus, aki csak a saját karrierjét helyezte  előtérbe. Engem mindig a színház egésze, és az előadások sikere érdekelt, nem csupán az én személyes előremenetelem. Sokszor előfordul, hogy kollégáim kérdezgetnek, vajon nem vágyom-e több színpadi szerepre, de őszintén szólva, régebben is az egyéni sikeremnél fontosabbnak tartottam a csapatmunkát és a közös sikereket. Nagyon boldoggá tesz, ha látom, hogy egy kollégám kihasználja a kapott lehetőségeket, és sikerre viszi. Számomra ez egyfajta belső elégedettséget ad, amihez nem kell saját szerep vagy reflektorfény. Nem is lenne elegáns, hogy magamat toljam előtérbe. Valahogy ez idővel átfordult, és a színház egészében gondolkodom. Az viszont érdekes felismerés, hogy a színpadon mindig rájövök, mennyire nem tudok élni nélküle, olyan mint egy drog, a színpad az én gyógyszerem. Persze ehhez olyan szerep is kell, amiben meg tudok újulni, és van még mit elmondanom magamról, az életről. Mindig is vágytam arra, hogy gondolkodjanak bennem, a bizalom a legnagyobb inspiráció a színész számára.Talán ezért is próbálom ezt megadni folyamatosan a szeretett kollégáimnak itt a Vidám Színpadon, ha már a sors úgy irányította az életemet, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy lehetőséget adjak.

Ha az estéi szabadok, nem gondolt arra, hogy esetleg másik színházban vállaljon szerepet?

Szinte kivétel nélkül minden előadáson bent vagyok a színházban. Fontos számomra a közvetlen kapcsolat a nézőkkel, érdekelnek a visszajelzéseik, és szeretem figyelni, hogyan reagálnak. Nagyon sokan megszólítanak, ismerősként köszöntenek, elmondják a véleményüket, és biztosítanak a bizalmukról. A napjaimat pedig kitölti az irodai munka, a kommunikáció, a találkozók és egyeztetések. A kollégáim tudják, hogy bármikor számíthatnak rám, és én is mindig őszinte kíváncsisággal hallgatom meg az ő véleményüket. A szabad estéimen pedig szeretem figyelemmel kísérni mi történik más színházakban, inspirációt merítve és összehasonlítva a munkánkat az övékkel.

A Vidám Színpadnak egy óbudai bevásárlóközpont moziterme ad otthont. Ez előny vagy hátrány?

Az, hogy egy eredetileg mozi terem lett a színház otthona, lehetne hendikep is, de én sok szempontból az előnyét látom. Iszonyatosan kényelmesek a székeink, ezt a nézőink is gyakran kiemelik, és mivel emelkedő a nézőtér, a színpad minden pontját nagyon jól látni bármelyik ülőhelyről. Nálunk parkolni is ingyenesen lehet, a színház jól megközelíthető és parkolóhelyeket sem kell vadászni. A színpadunk hatalmas és – Tamás hatalmas befektetésének köszönhetően – olyan színpadtechnikával rendelkezünk, amelyet bármely színház megirigyelhetne. A LED falaink lehetővé teszik, hogy a mai kor szelleméhez igazodó, vizuálisan lenyűgöző produkciókat hozzunk létre, és képesek vagyunk dinamikusan alkalmazkodni a különböző műfajokhoz és stílusokhoz. Óbudának ez az egyetlen színháza, és a kerületben élők büszkék ránk.

Mi lenne a legnagyobb vágya a Vidám Színpaddal kapcsolatban?

A legnagyobb vágyam, hogy merjünk bátrabban álmodni, hogy a Vidám Színpadon túlléphessünk a puszta gazdasági megfontolásokon, és igazi alkotói szabadságot élvezhessünk. Ne kelljen nap mint nap a megmaradásunkért küzdeni. Jó lenne úgy gondolkodni a társulatban, ahogy a mestereimtől, Vámos Lászlótól, Kerényi Imrétől  vagy Ruszt Józseftől tanultam, hogy a színészi tehetség és fejlődés állhasson a középpontban. Jó lenne, ha biztosítani tudnám a kollégáimnak a tudatos karrierépítés lehetőségét, különös tekintettel a fiatal művészekre. Szeretném, ha gazdasági korlátok nélkül tudnánk minőségi, szórakoztató előadásokat létrehozni ezzel a csodálatos kis  háttér csapattal együtt, akik a munkámat segítik, és akik számomra emberileg is rendkívül fontosak és értékesek.

Szerző: Helyes Georgina