Silvia a test szabadságának olasz profétája. Nem a kidolgozott, edzett testé, amit általában összekapcsolunk az erővel és az izmokkal, hanem a valóban szabad testé, ami mentes azoktól a kötöttségektől és feladatoktól, amiket annyiféle kultúra ráerőltet. Silvia Gribaudi koreográfiája december elején látható a Trafóban.
Az olasz koreográfus bőséges humorral és mély empátiával emeli az emberi tökéletlenséget kliséktől és külsőségektől mentes művészetté. A Zeusz lányait – Aglaia a ragyogás, Euphroszüné az öröm és Thaleia a virágzás istennője – ábrázoló A három grácia (Antonio Canova, 1812-1817) szoborcsoportból inspirálódva három profi férfi táncos és a rendező, Silvia együtt keresik a báj szó jelentését. Tánccal és beszéddel, de legfőképp melegséggel és könnyedséggel tárja fel a darab az emberi természet velejét, melyben férfi és nő találkozik, szerepektől mentesen.
A torinói születésű Silvia Gribaudi már tíz éve bontja le és rakja újra a nemi sztereotípiákat, a női-férfi identitást. Ő maga szereti a „test alkotójaként” megfogalmazni magát, mert munkássága a tökéletlenségeket emeli művészetté, egyenes, nyers és együttérző vidám stílusban a tánc és színház határait átlépve. Korábbi darabjaival is turnézott már Olaszországon kívül, de a Graces teljesen berobbantotta hírnevét a világban: Sanghajtól Malmön át a párizsi Théatre de la Ville-ig mindenhol megfordult.
December 3-án és 4-én látható a Trafóban.
„Silvia a test szabadságának olasz profétája. Nem a kidolgozott, edzett testé, amit általában összekapcsolunk az erővel és az izmokkal, hanem a valóban szabad testé, ami mentes azoktól a kötöttségektől és feladatoktól, amiket annyiféle kultúra ráerőltet.” (Roberto Canziani, Quantescene)