KulisszaJózsef Attila SzínházHerczeg TamásSZFECrespo RodrigoHorgas PéterRadnai Márk
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 19., kedd

    Grecsó Krisztián: “Ha kinyithat a templom és a strand, a szabadtéri színház miért nem?”

    2020. május 15., péntek 10:49

    Állami elismerést ugyan már tizennégy éve nem kapott, de Vera című regényéért most megkapta a Libri irodalmi közönségdíjat, több mint 34 ezer szavazat alapján. Most a 24-hu-nak, a díj átvétele előtt pedig Veiszer Alindának és László Pálnak nyilatkozott.

    A teljes interjút itt olvashatja.

    Pár éve a rák a feje tetejére állította az életét. Persze korántsem ugyanaz, de most mintha az egész világ valami hasonlót tapasztalna meg a járvány miatt. A felvetésre Grecsó Krisztián elmondta: „A nagy különbség az, hogy ez nem fáj. A lelki része viszont tényleg nagyon hasonló. Elveszik az életed ritmusa, elvesznek a hétköznapjaid, elvesznek a motivációid.

    Egy egészséges Ego igényli az érzést, hogy terád szükség van, fontos, amit csinálsz. Ez ad lendületet, kitartást. Így nemcsak azt nehéz feldolgozni, hogy a hétköznapok kulisszái teljesen megváltoznak, és otthoni főzelékszag váltja fel a szerkesztőségi zajt. Közben ezen a fölöslegességérzésen is úrrá kell lenni valahogy. Kicsit olyan ez, mint a disszidens lét.

    Kikerülsz a saját valóságodból, mintha egy távoli országban találnád magad, nyelvismeret, kapcsolatok és legfőképpen múlt nélkül. Noha másról sem volt szó az utóbbi hetekben, mint a vírusról, ez a fölöslegességérzés szerintem nem lett eléggé kibeszélve. Ezért kínozhatott sokakat a bűntudat, hogy micsoda nárcisztikus hülye vagyok én, hogy nem tudok a seggemen megülni. Itt a családom, végre együtt lehetnénk, nekem meg most is bajom van. Szerintem fontos belátni: abban semmi bűnös nincs, ha igényeljük a motivációt.”

    Azt is hozzátette a korábbi tapasztalatok segítették a mostani helyzet megértésében. „Az átélésében nem feltétlenül, mert itt is voltak mélypontok, de akkor is vigaszt jelentett, hogy most legalább szenvedni nem kell. Pedig vannak különös flashbackek. Egyik este a szokásosnál hamarabb elaludt a kislányunk, bekapcsoltuk a tévét, és épp ugyanaz a tévéműsor ment, ami a felépülésem idején. Jamie Oliver egyszerű és gyors kajái, vagy valami ilyesmi a címe. Judit esténként próbált valamit főzni, ami kedvemre való, de mindent gyötrelem volt lenyelnem. Viszont ott volt a képernyőn Jamie, aki teljesen önfeledten, rólam és bajomról tudomást sem véve készítette a fogásokat. A zenéhez tapadó emlékek hihetetlen erősek, egy dal teljes korszakokat tud lélekben megőrizni. Mikor megszólalt az ismerős főcímdallam, abban a pillanatban visszajött az akkori érzés. Elöntött a hála, hogy akkor nincs semmi baj, hisz készülnek szépen a könnyű és gyors kaják.”

    A kérdésre, miért döntött úgy, hogy nyíltan beszél az őt ért élményekről, azt válaszolta:

    „Cserhalmi Györgynek volt nemrég egy zseniális mondata ezzel kapcsolatban: „Úgy éreztem, felrobbanok, ha nem mondom.” Mert ennek az a dramaturgiája, hogy az életedet kisiklatja ez a hihetetlen krízishelyzet, amiből megpróbálsz erőnek erejével kijönni, ám a gyógyulás során egyszer csak még nagyobb gödörben találod magad.

    Ám ezt valamiért szégyelled és igyekszel belesimulni abba az öntudatlanul is áldozathibáztató rendszerbe, ami azt sugallja: te tehetsz arról, hogy beteg lettél. Életforma vagy lelki szorongások – mindegy is. A lényeg, hogy oka van a betegségednek. Minden ilyen megszólalás, kitörés, ezt a szégyenérzetet segít lebontani. Hihetetlen sokat jelent, mikor azt látom, hogy Cserhalmi milyen bátran ki meri mondani: Igen, tessék, padlóra kerültem, itt vagyok, és föl akarok állni. És biztos nem csak nekem, de mindazoknak, akik hasonló helyzetben kerültek. Amúgy szerintem végtelenül álszent a titkolózás, mert valójában mindig mindenki tudja, mi a helyzet. Rólam is tudták. Ha engednék a szégyennek, úgy érezném, hogy az áldozathibáztató rendszerrel kollaborálok.”

    A verseiben is sokat ír erről a traumáról, akárcsak az apává válás katarzisáról: „Nekem az írás mellett az olvasás is sokat segített. Nem véletlenül idézem meg a kötetben Babitsot és másokat, próbáltam hozzátenni ehhez a hatástörténethez. 

    Az mondjuk biztos, hogy az első gyermeked születése magával hozza a saját szorongásaiddal való szembesülést. Szédítően mély tárnák nyílnak meg hirtelen.  

    Elkezdenek automatikusan működni az alapok, amiket az édesanyád letett, és amiknek a létezéséről gyakran nem is tudsz. Hanna érkezése után volt egy félelmetes élményem ezzel kapcsolatban, szerepel is az egyik versben. Tizenvalahány éve lakunk a környéken, ám amikor elindultunk sétálni, azt bírtam mondani Juditnak: menjünk már le a Tiszához.(…) Balljuk be, amúgy a Dunát nehezen téveszti el az ember. Tehát végtelen nagy szülői felelősséggel jár ez az öntudatlan időszak, amiről nincsenek saját emlékeink, és amit most mi alakítunk a lányunkban. Egyfelől nincs kontroll, másfelől csak a szeretet kontrollja van, az kell, hogy áradjon. (…) A szeretet alapkőletétele a legfontosabb. Szerintem műveltséghiányt és sok egyebet lehet úgy-ahogy pótolni, de ha nem szerettek a gyerekkorodban, azt nagyon nehéz. Az a tű foka” – fejtette ki Grecsó Krisztián.

    Arról is beszélt, mit gondol, a járvány és a kultúrharc után mi marad a magyar kulturális életből: “Rémületes átláthatatlanság uralkodik.

    Megbecsülni sem tudjuk, hány elszabadult hajóágyú szalad erre-arra ezen a fedélzeten. Pedig mindez elemi szinten befolyásolja a gazdaságot, a kultúrát és a magánéletet is.

    Gondoljunk bele, mi lesz azokkal a házasságokkal, ahova hazaadtak egy haldokló beteget, mondjuk egy másfél szobás panelba. Ne legyen igazam, de szerintem itt irtózatos károkról fogunk utólag értesülni, amiket most még képtelenek vagyunk felmérni. Ezzel párhuzamosan pedig azt látom, hogy kéjes élvezettel tartják víz alatt a kultúrát. Ha kinyithat a templom és a strand, akkor a szabadtéri színház vajon miért nem? Azt mégsem gondolhatják komolyan, hogy a nézőtéren nehezebb a távolságot garantálni, mint a medencében?! Ez nyilván egyfajta állásfoglalás, mutat egy világképet, beszél arról, hogy kinek mi a fontos. Tudom, hogy naivitás a részemről, de ezért kéne most félretenni az ellenségeskedést a kulturális szereplőknek. Mert ez Vidnyánszky Attilát is minősíti, a Nemzeti Színház sem nyithat ki. Kovács Ákos sem tarthat koncertet” – szögezte le Grecsó Krisztián.

    A teljes interjút itt olvashatja.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -