Dobray Sarolta Üvegfal című könyve alapján készült kétszereplős darabbal férjével, Simon Kornéllal. A nőI szempontból is fontos zenés színház egy toxikus, bántalmazó kapcsolat történetét meséli el. Emellett játszik a Trojka Színházi Társulás Anna Karenina című darabjában és Závada Péter írása alapján megszületett első rendezése: a Szx_ mchn, avagy vágyaink meghurcoltatása című zenés színházi show, ami az Alterego Klubban látható. Szeptembertől egy berlini sorozatban forgat, és először próbál a Loupe Színházi Társulással. November 2-án mutatják be James Fritz 4:12 című négyszereplős, provokatív és elgondolkodtató drámáját. Gryllus Dorkát ennek kapcsán kérdezte az InStyle.

A kérdésre, szerinte hogyan változott a nők helyzete az elmúlt 15 évben, a színész-rendező kifejtette:

„Jobban öntudatra ébredtünk, jobban kimondunk dolgokat, vagyis elkezdtünk beszélni, és ez jó, nagyon jó! Egyébként azt vettem észre, hogy én magam is sokkal erőteljesebben tudom képviselni önmagamat: többször látom, mondom, tapasztalom, hogy megvédem az értékeimet, az igényeimet, a határaimat… Mondjuk, ha megnézzük, hogy a szakmámban hány női színházigazgató vagy színházi rendező dolgozik, akkor azt látjuk, hogy van még mit tenni, de az boldoggá tesz, hogy, bár nem könnyű ma Magyarországon filmtámogatást kapni – filmrendezőink között vannak nők. Ők egytől egyig nagyot dobtak, talán mert javarészt fiatalok, több terük van, és ez örvendetes. Egyébként pedig az egész női emancipáció egy nagyon friss dolog a világban, ehhez képest szerintem jelentős előrelépést tettünk, de nyilván van még mit tenni.”

Arról szólva, őt hogyan formáltak ezek az évek, milyen személyes eredményre, változásra, történésre a legbüszkébb, elárulta:

„Csupa jó dolog történt velem az elmúlt 15 évben: összeházasodtunk Kornéllal, anyává váltam, született két gyönyörű fiunk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de úgy érzem, hogy még a Covidban is volt valami jó, ugyan pénz nélkül, de jól jött a lelassulás, a rendszeren kívüli állapot. Aztán, amikor visszatért az élet a normál kerékvágásba, újra jöttek az izgalmas projektek, itthon és külföldön is. Elkezdtem rendezni, a SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása zenés show-műsor az első ilyen munkám, melyben a szexualitás, az intimitás, a másság, a szégyen, a tabu, a mítosz és önmagunk bátor felvállalásának kérdéseit járjuk körbe brutális őszinteséggel és sok humorral. Az is valódi büszkeséggel tölt el, hogy évek óta az Autistic Art jószolgálati nagykövete vagyok. A szervezettel autista fiatalok rajzait, festményeit, illetve az általuk készített képekkel díszített tárgyakat bocsátunk aukcióra, és a befolyó összeget az autista lakóotthonok támogatására, fenntartására fordítják.”

Arról is faggatták, hogyan látja magát a következő 15 évben: „Nem változtatnék azon, hogy szeretnék még jó filmeket forgatni és jó színházat csinálni! Az általános szakmai vágyam pedig az, hogy a kultúra támogatottsága emelkedjen, és elnyerhesse méltó helyét a magyar színházi és filmvilág.”

A teljes interjú az In Style-ban olvasható.