Mit gondol az öregedésről és a test mesterséges fiatalításáról egy nő, aki szerint szépnek tartott színésznőként az emberek közügynek tekintik a külseje alakulását, és miért lenne érdemes a nők biológiai nehézségeiről nyilvánosan is többet beszélni? Erről is szó esik Gryllus Dorka legfrissebb interjújában, amelyet a TELEX-nek adott.

A második évét tölti az ötvenes éveiben. A kérdésre, eddig mik a tapasztalatai, a színésznő kifejtette:

„Egy 12 és egy 3 éves kisfiú anyukája vagyok – ez nem az az életszakasz, amikor a gyerekek kirepülése után keresed magad a világban. Nálam minden kicsit eltolódott, miután az első kisfiamat is viszonylag későn, közel negyvenévesen szültem, a másikat pedig tényleg extrém későn, 48 évesen, és ezért az ajándékért végtelenül hálás vagyok a jóistennek. (…) Rám is ömlik a rengeteg infó arról, hogyan fogok elhízni, hogyan nem fogok tudni aludni, amitől majd idegbeteg leszek, és mit kéne megvásárolnom azonnal, hogy mindezt megelőzzem. Beszélgetek persze nőkkel is, de ezek a beszélgetések csak négyszemközt zajlanak, ez nem társasági téma, ahogy az iskolában sem volt róla szó. Ugyanez igaz a menstruációra is, arra sem készítenek fel rendesen, mert a társadalom úgy tesz, mintha az, hogy a nők havonta egyszer menstruálnak, nem létezne” – hívta fel a figyelmet Gryllus Dorka.

Azt is elárulta, hogy a fiatalkori filmjeivel, fotóival milyen a viszonya:

„Olyan érzés, mintha az a valaki ott nem én lennék. A múltkor a kezembe került egy Náray-katalógus, amit húszéves korom körül fotóztunk. Valahogy nincs én-tudatom azzal a lánnyal kapcsolatban. Egy gyereknek látom, és semmi pénzért nem vágynék vissza a helyébe. Mert tudatlan és kiszolgáltatott volt. Sokkal stabilabb ember vagyok most, mint húszéves koromban. (…) Amíg nem vagy tisztában a jogaiddal, nem fogod tudni azt mondani egy forgatáson, hogy márpedig nem csinálsz meg valamit, ami kellemetlen, esetleg fáj neked. Ezekben a helyzetekben sokszor egyedül vagy, és megteszel mindent azért, hogy megfelelj.

„A Dobray Sarolta Üvegfal című regényéből készült előadásunknak az az alcíme, hogy „Van, aki hagyja, hogy bántsák”. Az előadás egy bántalmazó kapcsolat történetét meséli el, és megdöbbentő, mennyire erősek a nézői reakciók. Szerintem muszáj a nőknek is megtanulni képviselni az érdekeiket. A lányok a társadalmi szerepeiknél fogva nem akarnak konfrontálódni, mert akkor nem lesznek aranyosak” – tette hozzá.

Tavaly egy olyan nyilvános közéleti kiállást tett, amihez hasonlót a szakma női tagjai közül csak nagyon kevesektől látunk. Rákay Philipnek egy videóban hívta fel a figyelmét arra, hogy Schilling Árpád és Sárosdi Lilla valójában nem árufeltöltőként dolgoznak Franciaországban, mint ahogyan ő ezt nyilatkozta. A felvetésre, bátrabb ember-e mint tíz-húsz éve, Gryllus Dorka azt felelte:

„Azért ott nagy a baj, ahol arról kell beszélnünk, hogy az asztal az asztal, nem pedig egy szék. Zavart, hogy a generációm egyik legfontosabb színházrendezőjét árufeltöltőnek hazudja valaki, és van, aki ezt el is hiszi. Politikailag lehet Árpáddal nem egyetérteni, de a szakmai teljesítménye és az európai színházi világban elért sikerei nem vitathatók.”