Gyabronka József hamarosan a Művészetek Völgyében mondja el Dante Isteni színjátékának Pokol fejezetét. A művészt többek közt a hitről és a színészi önkifejezésről kérdezte a Népszavában Balogh Gyula.

Dante Isteni színjátékát játssza két részben (a Pokolt és a Purgatóriumot összevonva), évek óta nagy sikerrel. Mindenképp merész vállalkozás ezt a szövevényes, filozofikus szöveget színpadra vinni. Ennek kapcsán a színész úgy fogalmazott, erősen hatott rá a szöveg.

„47 oldalt kaptam, öt hónapon át tanultam, közben bizonyos részeket átalakítottunk, így jött létre az elmondva mintegy 70 perces végső előadás. (…) A mű végtelen gondolatgazdagságán túl szakmailag ugyanazt tanultam belőle, amit a Krétakör óta gyakorlok. Ott tanultam néhány új dolgot Schillingtől, Zsótértól, Mundruczótól, később Bodó Viktortól, és nem is olyan furcsa módon fiatal kollégáimtól is. Például miként lehet úgy megszólalni, hogy pusztán önmagam legyek (vigyázat, egyáltalán nem könnyű, rutinnal a hátam mögött pláne nem!), a néző ne tudja megkülönböztetni, hogy a szöveg a szerzőé-e, vagy az enyém. A legnagyobb dicséret egy nézőtől jött: neki úgy tűnt, mintha egy buszmegállóban találkoztunk volna, és ott mondtam volna el neki ezt a sztorit. Tátott szájjal hallgatta. Remélem, a busz is megjött végül!”

A kérdésre, hittel, illetve Istennel milyen a kapcsolata, elárulta: „A hitem bonyolult. Vallásos nem vagyok, hívő sem vagyok, de persze ez utóbbi nem igaz. Amikor Istenről, istenségről olvasok, mindig megragadnak a fogalmak, és biztos vagyok benne, hogy ők léteznek. Sőt az érzéseimen keresztül végigkísérik az életemet. Dante megkérdezi Vergiliustól, mi a szeretet. Az „öreg” azt mondja: „Amennyi ésszel érthető, elmondom én; ha több kell, Beatricét várd meg, mert az már hívő észt kíván.” Úgy érzem, ez a hívő ész bennem is él. A Paradicsom végén szellemi emelkedettségében, emberfeletti tudati fénnyel a lelkében Dante előtt megjelenik Isten maga, Krisztus és a Szentlélek. Egyszer csak Krisztusban az utazó Dante magára ismer, rádöbben, hogy ő is része a Mindenségnek. Egyszerre van bent és kint! Benne van, és rálát! Megrázó élmény számára, de az előadónak is, ezt nem lehet racionálisan, csakis hívő ésszel mondani.”

Azt is hozzátette: „Kíváncsi vagyok, a Művészetek Völgyében, hogy reagálnak rá. Mindig kapok inspirációt a nézőktől is, szemtől szembe leszünk, ezért érezhetik majd úgy itt is, hogy a „buszmegállóban” Dante és az én saját történeteimet mesélem el.”

Mikor lesz látható a produkció?:
Művészetek Völgye Taliándörögd Színház színpad-Templom 2024. július 25.