Ahogy nap mint nap elolvasom a híreket, úgy érzem, folyamatos inzultusnak vagyok kitéve a hatalom részéről – mondta a Magyar Hangnak Gyabronka József, aki szerint nincs egyedül ezzel az érzéssel, a színháznak pedig már csak ezért is politikusnak kell lennie, hogy megmutassa, mi zajlik körülöttünk. Lapszemle.

Egy interjúban azt mondta, hogy minden szerepben a gyarlóságaival szembesül. Bodor Johanna Nem baj, majd megértem cím regényéből készült előadásban mások mellett Nicolae Ceausescut is megszemélyesíti. A kérdésre, a román diktátor mivel szembesítette, Gyabronka József elmondta: „Azt hiszem, még sosem játszottam diktátort. Az előadásbeli jelenet azonban nem az emberi gyarlóságról szól, ha csak azt nem tekintjük gyarlóságnak, hogy a teljhatalmú vezető rácsodálkozik egy gyermekre. Itt egy abszurd helyzetet, egy véletlen emberi pillanatot ragadtak ki az előadás alkotói, Ari-Nagy Barbara és Szikszai Rémusz, ami azonban túl rövid ahhoz, hogy saját magammal szembesítsen. De nagyon érdekes volt megcsinálni, főleg úgy, hogy több szerepben is feltűnök a produkcióban, és közvetlenül Ceausescu előtt még egy teljesen más karaktert kell létrehoznom, hogy egy pillanat alatt diktátorrá váljak, majd néhány perc múlva ismét visszatérjek a korábbi figurához.”

Arról szólva, az aktuálpolitikából mennyit épít be a szerepeibe, elárulta: „Szeretem emlékeztetni a közönséget az aktuális állapotokra. (…) Vannak kollégáim, akik utálják a politikus színházat, mert szerintük a művészet magasabb szférákban jár, de ezzel egyáltalán nem értek egyet. Minden művészet politizál, és a színháznak különösen fontos kötelessége, hogy megmutassa az erkölcsi és a társadalmi valóságot a közönségnek. Ha százezreket, vagy akár milliókat is zavar, ami az országban történik, akkor meg pláne beszélnünk kell róla.”

A színészt az SZFE átalakítása kapcsán is faggatták: „(…) Aki egy ilyen árulásban részt vesz – mert ez árulás a javából -, az semmi másra nem figyel, csak a saját sértettségére. Ezzel pedig azt is vállalja, hogy árulóként fog bekerülni a színház nagykönyvébe. (…) A hatalommal való folyamatos küzdelem megedzi a művészeket. (…) Amikor Várkonyi Zoltán 1945-ben létrehozta a Művész Színházat, akkor szó szerint pénz nélkül vágtak bele, újságpapírból és kötelekből építettek díszletet, mégis elképesztő dolgot hoztak létre. Hatalmas szellemi tőkével rendelkeztek természetesen, de a támogatás hiánya olyan energiákat szabadított fel bennük, ami a korabeli kulturális élet vezető színházává tette őket”- emlékeztetett Gyabronka József.

2002-től a Krétakör Színház tagja volt a társulat 2008-as felbomlásáig. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Nekem nagyon hiányzik a Krétakör, de ahogy hallom, a közönség és a szakma szerint is nagy űrt hagyott maga után. Kellenek azok a műhelyek, ahová azért megy a néző, hogy ott valamiféle igazságra találjon, valamire, ami új perspektívába helyezheti a mindennapjait. Schilling Árpád és Gáspár Máté nagyon elkaptak valamit a Krétakörrel. Sokak számára érvényes eszközök segítségével beszéltünk fontos dolgokról. Nagyon jó volt részt venni benne, értelmét láttam a munkámnak.”

Bár több társulathoz is hívták azóta, szabadúszóként dolgozik: „Megvan a veszélye a függetlenségnek, hiszen folyamatos bizonytalanságot jelent. De ebben a helyzetben egyedül én döntök arról, hogy kikkel dolgozom együtt, és milyen szerepet vállalok el. Petőfi Sándor szépen felállította ezt a képletet A kutyák dalában és A farkasok dalában. Néha úgy érzem, hogy át van lőve az oldalam, de legalább szabad vagyok, és nem kell olyan produkciókhoz adnom az arcom, amelyeket erkölcsileg vállalhatatlannak tartok.”

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.

Magyar Hang 2021.10.15 – 18,19. oldal