Ajándék, ha jó hangulatban telik egy próbafolyamat – mondta az InfoRádiónak Györgyi Anna, aki a mai napig kedvét leli a szinkronizálásban, és azt mondja: sokat tanul abból, ha egy nagy formátumú színésznőnek kölcsönözheti a magyar hangját. Szerinte jó színházi feladatokkal találják meg, és noha inkább pályája első szakaszában kapott több filmszerepet, most egyre többet állhat újra a kamera előtt.
A teljes riport itt hallgatható meg.
A Jászai Mari-díjas színművész a Rózsavölgyi Szalon egyik új bemutatójáról, az Apróbetűs szerelem című színdarabról elmondta: ez egy 40 és 50 év közötti férfi párkereső problémáiról szól. George már elvált, nagyobbak a gyerekei, és van egy mindenbe beleokoskodó nővére, akivel elég fura viszonya van.
“Kötnek egy fogadást, hogy elviszi egy vacsorára majd az igazit, és ezért bérel egy szeretőt, akit Petrik Andrea játszik. Alapjáraton ez egy vígjáték, de nagyon érzékeny, mély rétegei vannak a magányról, a társtalanságról, a párkeresésről, az ötven körüli emberek lelki nyavalyáiról. Nagyon jók benne a színészek is, ezért szerintem ez egy izgalmas dolog lesz. Lehet rajta nevetni, de talán sírni is, ha jól játsszuk” – mesélte.
“Én rutinból nem játszom soha semmit, mindig úgy kezdek neki minden próbafolyamatnak, mintha főiskolás vagy kezdő lennék. Még a legkisebb feladatomnak is, vagy olyan karakternek, olyan jellemű embernek, amilyet már játszottam, mindig újdonságként állok neki. Ráadásul ennyit még próbafolyamat alatt nem nevettem. Annyira jó hangulat volt együtt, már ezért megérte” – számolt be a színésznő, és hozzátette: azért is nagyon szereti a tőle elütő karaktereket, mert abban nagyon bátran játszhat.
Györgyi Anna még most is nagyon szeret szinkronizálni. Mint mondta, ha egy jó színésznőt kell szinkronizálnia, abból ugyanúgy tud még most is tanulni. “Például Juliette Binoche-t szinkronizálva egy filmben nagyon fel kell kötnöm a gatyámat, ugyanakor egy nagy élvezet is. Azt sem csinálom rutinból.”
A színésznő örül annak is, hogy visszatért életébe a filmforgatás: “Nem sokat forgattam ezalatt a 35 év alatt, inkább színházban játszottam. Nemrég mondtam viccesen, hogy »öregségemre« mintha felfedezett volna a filmipar. Elég sokat forgattam nyáron is, ennek nagyon örülök. Belekerülhettem a Mi kis falunkba, benne voltam a Semmelweis-filmben, ott volt A helység kalapácsa, amiben szemérmetes Erzsókot játszottam, úgyhogy nagyon jó feladataim voltak. Mivel a pályám elején forgattam többet, aztán volt egy nagyon nagy szünet, ez most nekem egy újdonság, rendkívül élvezem.”
Példaképeinek Ruttkai Évát, Domján Editet és Dayka Margitot tartja: “Például Daykától A fekete macska című vígjátékot, amelyben Dayka zseniális, már nagyon sokszor megnéztem, és mindig ugyanúgy tudom élvezni. De mondhatom a Szindbádot is. Vagy Ruttkai összes alkotását, amit csak láttam színházban vagy filmen. Vagy Domján Edit alakításait, aki egy különleges csoda volt. A maiak között is sok ilyen színésznő van: Molnár Piroska, Csomós Mari, Bánsági Ildikó… (…) Az is csodálatos, hogy 50 éve dolgoznak, szerepelnek, és ugyanazzal az odaadással, ugyanazzal a koncentrációval, játékkedvvel. Például beugrottam egyszer egy előadásba a Müpában, és mondtam Piroskának, hogy ne haragudjon, de annyira izgulok és izzad a kezem, és őt végig kellett vezetgetnem a színpadon mint öregasszonyt, és elnézést kérek ezért. Erre azt mondta nekem, hogy ő semmiért nem haragszik, ami emberi. Tehát olyan alázat van bennük, hogy csak tanulni lehet tőlük. Csak így, alázattal lehet ezt a hivatást hosszú évtizedeken keresztül csinálni.”
Györgyi Anna furcsának tartja, de sokszor megkérdezik, rácsodálkoznak, hogy a mai napig, harmincnál is több év után még mindig van az emberben izgalom: “Persze, hogy van egy egészséges izgalom, hogy meg tudjam ugorni azt a szintet, amit tudom, hogy meg tudok ugrani, csak azt nem tudom, hogy ma képes vagyok-e rá, vagyok-e olyan állapotban, mert éppen fáj a fejem, vagy valami tragédia ért, vagy nagyon fáradt, esetleg beteg vagyok.”