Györgyi Anna színésznő és párja, Kiss Csaba színházi rendező házasságkötésük 25. évfordulóját ünneplik nemsokára. Kapcsolatukról is meséltek a Stroy Magazin őszi különszámában.
“Épp a napokban beszéltünk erről Csabával, mi volt sorsszerű a találkozásunkban. Ő ugyanis bevallotta, hogy én annyira nem is tetszettem neki. Nem olyan nőtípus volt az ideálja, mint amilyen én vagyok. Szőke, kicsi, vékony. De tegnapelőtt is azzal jött haza, hogy azt mondta: “Én most is ugyanúgy elvennélek!” Hogy én abszolút neki való feleség vagyok. Ez nagyon jólesett” – mesélte Györgyi Anna.
Bizarr helyzetben ismerkedtek meg. Anna szerepet vállalt Győrben, a Padlásszínházban. Az odaúton színpadi partnerét kérdezte meg, milyen ember ez a Kiss Csaba?
“Tartott pár másodperc szünetet, majd azt mondta: érdekes. Shakespeare királydrámáiból született az előadás, halottaikból támadtak fel a hősök, hogy újraéljenek bizonyos helyzeteket. Ott álltam bőrönddel a kezemben a bejáratnál, és már be voltak készítve a koporsók. Nem kettő és nem három, elég sok. Azokat nézegettem, amikor hirtelen megjelent Csaba. Annyit mondott: “Szia, Nusi!” De a hangja, a nyugalma, a biztonság, ami áradt belőle… Az első gondolatom az volt, hogy na ez a férfi kell nekem! Hogy ő az, akire vártam! És hogy a lényével mennyire hasonlít apura” – mesélte Györgyi Anna, aki hisz a megérzésekben, mint ahogy abban is, hogy mindennek eljön az ideje.
“Harmincegy éves voltam, Csaba harmincnyolc. Mindketten benne voltunk a korban. Jól van, Anikám, gondolhatta a Jóisten, nem ártottál senkinek, legalábbis tudatosan nem. Szeretlek. Itt van ez a fiú, legyél boldog vele! Nekem Csaba azóta az életem origója. Meg a két lányunk. A családom. Kaptam valamit, amiről én már akkor le is mondtam. Életművész akartam lenni, meg világutazó. A lényeg az, hogy magam legyek, és akkor úgy élek, ahogy akarok. Szabadság, magány, legyen ez is, az is, nem kell felelősséggel tartoznom senki felé. Nekem ez a magányos farkasnő szerepe is jó lett volna” – árulja el a színésznő.
Pályájáról szólva azt is elmondta: “Nyitott, cserfes kislány voltam, jöttemmentem a kis bőröndömmel, és énekelgettem. Aztán hosszú időre bezárkóztam. Hallgatag, szemlélődő lettem. Nem voltam helyes. Mintha tudatosan el akartam volna csúfítani magam. Látom a régi fotókon. Utolsó padban ülök nagy pulóverben, lógó hajjal, nagy szemüvegben. Soha semmit nem tudtam. Bújtam, nehogy felszólítsanak. Ez vezetett ehhez a hivatáshoz. Kibújt a pillangó a bábból, és lett egy másik élete. Óriási élvezet számomra, hogy színésznőként bárki lehetek.”
Györgyi Anna Koltai Lajos rendezésében, A láthatatlan gyilkosban, amely Semmelweis Ignácról, a híres magyar orvosról, az anyák megmentőjéről szól, a főhős bécsi szállásadónőjét játssza. A helység kalapácsa című Petőfi-mű új változatában pedig Szemérmetes Erzsók, a kocsmárosné szerepét kapta. Ennek kapcsán úgy nyilatkozott: “Az ember folyamatosan változik. Közben közelebb kerül önmagához. Kezd összeállni. A vibrálás nem csitul bennem, de lélekben már nyugodtabb vagyok. Megyek egyre beljebb magam felé. De ez is csak egy érzet, nem valami látványos dolog.”
A teljes interjú a Story Magazin különszámában olvasható.