Nem tudott ott lenni a Nemzeti Színházban Bodrogi Gyula születésnapi köszöntésén kolléganője, Balázs Andi, de közösségi oldalán megosztotta azt a szöveget, amelyet az alkalomra írt.
Ez hangzott volna el Balázs Andi jelenlétében:
Szeretettel köszöntöm a kedves közönséget és az ünnepeltet! Megtisztelő itt állnom ezen a színpadon és felköszönteni az örök ifjú Gyula urat. Igen. Én Gyula úrnak hívom őt. A “bácsizást” nem igazán kedveli, Gyuszinak meg mégsem illik szólítani a Nemzet Színészét és egyben életem legmeghatározóbb ikonját. Mert Gyula úr nekem egy IKON.
Amikor megkérdezték tőlem az elmúlt 20 évben, hogy mi a szerepálmom, akkor mindig elmondtam, hogy nekem nem szerepálmaim vannak, hanem úgynevezett emberálmaim, tehát olyan művészek, akikkel szeretnék egy színpadon állni. Tizenévesen a leányszobámban ámulattal néztem a fekete-fehér filmeket, tv-játékokat és arról ábrándoztam, hogy majd egyszer Bodrogi Gyula kezét fogom a tapsrendben és állva tapsol a közönség.
29 évet vártam rá, hogy ez az álom valóra váljon, ugyanis másfél évvel ezelőtt bemutatta a Karinthy Színház Olt Tamás és Valcz Péter Gyula úr számára írt darabját Nagymester címmel és én megkaptam benne Adél szerepét. Ő a címszereplő Nagymester, én pedig a lánya. Kérem szépen, itt a bizonyíték, hogy az álmok igenis valóra válhatnak!
Közelről csodálhatom az én bálványomat, nézhetem, hogy formálja meg a szerepét és hogyan kápráztatja el a nagyérdeműt estéről estére.
(Majd az első felvonás harmadik jelenetében aggódhatok, hogy vajon ma mit talál ki, amin biztos elnevetem magam. Aztán előadás után csörög a telefonom és a színházam igazgatója felhív, hogy “már megint min vihogtatok annyit a Nemzet Színészével?”)
De ezt inkább hagyjuk…
Szóval így vagyunk mi. Gyula úr meg én. Tudja, hogy szeretem és ami a legfontosabb, hagyja, hogy szeressem őt. Isten éltessen, Nagymester!
Boldog születésnapot Bodrogi Gyula! Szeretlek!
Balázs Andi
Fotó: Forgács Bea