A Kossuth-díjas színész ma ünnepli 73. születésnapját, de szerinte olyan nagy ünneplésre nincs ok, „örülünk, hogy megértük”.
Gálvölgyi János a Blikk kérdésére elmondta:
„Igazából olyan nagy ünneplésre nincs ok, örülünk, hogy megértük. Ha fiatalodnék, azt megünnepelném, de az öregedést nem érdemes. Persze, csoda, hogy ezt is megéltem, főleg, hogy milyen sok pályatárs ment el az utóbbi időben” – fogalmazott.
Mint mondta, lányai nem szeretik, ha az elmúlásról beszél, de nem szokta túlzásba vinni ezeket a gondolatokat.
„Bár amikor 50 éves lettem, egy ismerősöm pedig azt találta mondani, hogy még egyszer ennyit, akkor lehülyéztem. Bármikor történhet bármi, és az ember nem nagyon lát százéves embereket szaladgálni az utcán” – fogalmazott a színművész.
„Mostanában munkából nincs hiány, sokat forgattam a Keresztanyuban, előadásaim vannak, és a múlt héten már játszottam a Rózsavölgyi Szalonban is. De nem hiányoznak az esti színházi előadások, jólesik a pihenés” – árulta el.
Miután elvégezte az általános iskolát, Gálvölgyi János a Madách Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Kitanulta a fényképész szakmát, majd 1967-68-ban a Révai Nyomda kemigráfus (klisékészítő) fényképészeként dolgozott.
Az 1968-as Ki mit tud? kulturális tehetségkutató műsorban tűnt fel parodistaként. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, karriere a Thália Színházban indult. 1993-ban átszerződött a Madách Színházba, azóta is a társulat tagja. Elsősorban komikus darabokban játszik. A Rádiókabaré és a Heti Hetes című tévéműsor rendszeres vendége, saját műsora, a Gálvölgyi Show évekig volt az RTL Klubon. Műsorvezető a Klubrádióban.
Szinkronszínészként is kedvelt, Benny Hill, illetve Harry Klein (Derrick) állandó magyar hangja volt. Feleségével, Gálvölgyi Judittal 42 éve házasok, két lányuk született: Eszter és Dóra.
„Én biztosan belehalnék az első olyan esetbe, amikor csak udvarias taps fogad előadás végén. Vagy ha egy poénom nem robbanna.
Egy drámai színész áltathatja magát a csendesebb fogadtatás után, hogy annyira meg voltak rendülve az emberek. Komédiánál viszont nincs ez a menedék.
Abban nem lehet bízni, hogy majd a villamoson meg lefekvésnél fog rájönni a nevetés. Ha a helyszínen nem csattan a poén, az bukás. Minden este ítélet hirdettetik, és nincs fellebbezés. Ez a lényeg!” – vallja Gálvölgyi János.