Thuróczy Szabolcs és Váradi Gergely besúgókról és besúgottakról, a nyolcvanas évek velünk él hangulatáról, lelkiismereti kérdésekről beszélgetett a Magyar Hang újságírójával, Lukács Csabával.
A teljes beszélgetés a Magyar Hangban olvasható.
Közéleti vita lett abból, hogy hiteles vagy nem A besúgó. A kérdésre, mit gondolnak erről, Váradi Gergely elmondta: “Ha megnézzük, milyen besorolást kapott a sorozat, akkor azt látjuk, hogy dráma, thriller, nem pedig dokumentumfilm-sorozat. Ez fikciós alkotás erős történet egy korrupt rendszerről. Szerintem a sorozatnál nem csak a hitelesség a kérdés. Viszont ha ebből közéleti vita lett, annak örülök, mert hátha elmesélődnek még elmeséletlen történetek, és megnyílnak újabb és újabb nézőpontok.”
Thuróczy Szabolcs úgy fogalmazott:
“Nem voltunk ott minden beszervezésnél vagy éppen jelentésadásnál. Több száz felkavaró történet van – Esterházy Péter is utólag jött rá, miért kellett az édesapjának még szenteste is elmennie otthonról. Nem tudunk mindenbe belelátni, ráadásul a sorozat sem dokumentarista igényességgel készült, hanem egy politikai-kulturális közegről beszél filmes eszközökkel.”
Arról szólva, hogyan készültek a szerepeikre Thuróczy Szabolcs kifejtette: “Nekem nagyon jól beégett az az időszak a mindennapjaimba – sok könyvet olvastam a korról, a színész- és filmes világból felbukkant III/III-as aktákat is ismerem. Sok filmet is láttam, a zseniális underground zenéket ma is szívesen hallgatom, szóval ismerős a miliő, nem kellett külön felkészülnöm. Érdekes volt, ahogy a díszletek között visszaköszöntek a családi fényképeken látott dolgok: a ruhák, a Radeberger sör az asztalon vagy a Porti cigaretta. Néha azt érzem, most is abban a korban élek – mintha Budapest lenne Nyugat-Berlin, és mi vagyunk a fallal bezárva. Egyébként nem volt egy rossz kor abban az értelemben, hogy a nehéz körülmények ellenére is maradandó zenék, filmek, könyvek születtek, amelyek nem fognak elporladni. A művészet kicsit hasonlót élt meg, mint most: azért lehetett csinálni dolgokat, de sokkal szolidabb körülmények között, mint a rendszer kegyeltjeinek.”
“A korrajz miatt főleg könyveket olvastam, a színészi feladatokhoz többnyire filmeket a beépített ügynök tematikában, hogy lássam, mások hogyan oldják meg a feladatot” – árulta el Váradi Gergely, aki arról is beszélt, a számára kijelölt 65 forgatási nap során meg kellett írnia egy szakdolgozatot, karanténba zárták 3 hónapig, és magánéleti problémák is felmerültek, ezért “kellően sebezhető és törékeny volt a felvételek idején”.
“Én azt gondolom, az egész életét meghatározza majd annak a fiatal generációnak, aki megkapta ezt a lehetőséget a sorozatban. Aki egy ilyen belépővel indít, annak megjegyzik a nevét. A filmbeli lányomat, Szőke Abigélt a Jóisten is a filmre teremtette, és Váradi Geri is jó színész – az arca egyszerre ártatlan és csibész is” – vélekedett Thuróczy Szabolcs.
“Ne higgyük azt, hogy nincsenek nagyon tehetséges fiatal színészeink, csak jól kell velük sáfárkodni, megfelelő feladatokkal kell őket megbízni! Én büszke vagyok, hogy részese lehettem ennek a produkciónak” – szögezte le.
Váradi Gergely a Vas utcai blokádról járt a sorozat castingjára, miközben Vidnyászky Attila Szamuely-katonáknak és Lenin-fiúknak nevezte az egyetemfoglaló diákokat. Ennek kapcsán azt nyilatkozta: “Én ezt akkor nagyon magamra vettem, de hát nekem is szánták. De álljunk csak meg egy szóra: keresztény, katolikus, konzervatív családból származom, amelyet megrángatott a kommunizmus. Van némi közöm a magyar kultúrához, például tizennégy évig néptáncoltam, és jártam gyűjteni Erdélybe, a Felvidékre, sok helyre. És akkor jön valaki, és azt mondja, hogy Szamuely katonája vagyok, meg megtévesztett Lenin-fiú. Ezzel megpróbálja megkérdőjelezni a magyarságérzetem, és eltagadni, hogy hány és milyen szálon kapcsolódom a magyar kultúrához, csak azért, mert nem harsogom folyamatosan, hanem alapvetésként kezelem.
Nem ettől függ szerintem – lehetek én is ugyanolyan büszke magyar, vagy épp csalódott. De mostanában így megy ez: ha kritikát fogalmazol meg, vagy mersz kérdéseket feltenni, netán gondolkodni, azonnal ellenség leszel.”
Thuróczy Szabolcs azt is elmondta: “Amikor a FreeSZFE-tüntetések voltak, a feleségem megjegyezte és én is rácsodálkoztam: a fiatalok a Kontroll Csoport és más, nyolcvanas évekbeli alternatív együttesek számait énekelték. A korszak emblematikus dalaiban van valami tébolyultság, lázadás, kiábrándultság – talán jelenleg nem születnek meg azok a zenék sem, amely ennek a generációnak az életérzésébe ennyire pontosan beletalálnának.
A nyolcvanas évek szexi időszak, mert van benne valami titok. Bizsergetően hasonló dilemmáik vannak most is – lázadnak a ma létező bürokrácia, fafejűség, korlátoltság és seggnyalás magaskultúrája ellen. A kerítésnyílásokon beosonó politikai dörgölőzés nagyon ellenszenves lehet egy mai húszévesnek.”