gate_Bannergate_Banner
Göttinger PálHerczog NoémiMoldova GyörgyPatkós Mártonpeller anna
  • facebook
  • instagram
  • 2022. július 1., péntek

    “Ha nincs film, máshol vezetem le a kreatív energiákat” – Interjú Schwechtje Mihállyal

    2022. május 2., hétfő 06:00

    A Jurányi Ház Színház a város elnevezésű hangjáték projektjéhez csatlakozott Schwechtje Mihály Játszótéri idill c. hangjátékával. Vele beszélgettünk a hangjátékról, Az örökség c. színdarabjáról és a nemrég megjelent Félúton Berlinbe c. könyvéről.

    Mit találtál érdekesnek a Színház a város felkérésében?

    Amikor felkértek egy hangjáték megírására, még csak azt láttam, hogy a műfaj sajátosságai miatt szigorú keretek között lehet mozogni, egy szabályrendszeren belül kell dolgozni, ami szerintem mindig izgalmas. Viszont ezen a ponton még fogalmam sem volt, miről fog szólni az általam írt hangjáték. 

    Mentes Júlia Virginiával, Török-Illyés Orsolyával és Kizlinger Lillával dolgoztál a Játszótéri idill c. hangjátékon. Milyen volt a színésznőkkel a közös munka?

    Mindhárman a kedvenceim közé tartoznak, öröm volt velük dolgozni, és izgalmas volt együtt látni, rendezni őket, mert más-más színészi iskolából jönnek, és érdekes volt figyelni, hogy mi sül ki ebből a találkozásból. Szórakoztató volt mindenkinek a hangfelvétel délelőttje. Egyébként a felvétel előtti próbákon megosztottuk egymással a természetes, a háborítatlan szülés és a programozott császárral kapcsolatos gondolatainkat, aminek hatására sok minden módosult a szövegben, a felvétel alatt pedig még jobban elrugaszkodtunk az eredetileg leírt irodalmias szövegtől. 

    Mit gondolsz, miért fogja szeretni a közönség a Játszótéri idill c. hangjátékot, illetve magát a műfajt?

    Az az elképzelésem, hogy sokaknak ismerős lesz a hangjátékban bemutatott helyzet, egyszerűen azért, mert hasonló beszélgetéseknek lehetünk tanúi akár egy játszótéren, vagy kisgyerekes anyák körében. Persze ez a hangjáték szélsőséges eseteket mutat be, de összességében sokan ráismerhetnek a saját élethelyzetükre. A Színház a várost azoknak ajánlanám, akik szeretik az érdekes kísérleteket, újdonságot keresnek a hagyományos színházi élmény mellé. 

    Mi jelentett neked kihívást az írás során, illetve a műfajban?

    Hangjátékkal korábban nem foglalkoztam, de hasonlít arra, amikor filmhez készítünk hangot, emiatt nem volt teljesen idegen. 15-20 perc közötti hangjátékok készülnek a Színház a város keretein belül, ebben az időtartamban kell elmesélni egy történetet. Minden feladat a nulláról kezdés, ha nem lett volna új a keretrendszer, akkor is kihívás lett volna, mert minden szellemi igénybevétel egyszerre érdekes és küzdelmes. 

    Az örökség c. színdarabod bekerült az Eurodram nemzetközi hálózatán belül fordításra ajánlott darabok közé. Gratulálunk! Ez mit jelent?

    Én is kíváncsi vagyok, hogy mit jelent, nem hallottam az Eurodramról korábban, ami azért van, mert filmesként nem vagyok elég tájékozott ebben a világban, de reménykedem, hogy lesz valamilyen eredménye. Érdekes lenne, ha külföldre, idegen nyelven is el tudna jutni a színdarab. 

    Nemrég jelent meg az első ifjúsági regényed, a Félúton Berlinbe. Ehhez is gratulálunk!

    Nem tekintem ifjúsági regénynek a Félúton Berlinbe könyvet, csak regénynek, ami egy fiatal lányon keresztül mesél el egy történetet. Abban az értelemben ifjúsági regény, hogy egy ifjúsági irodalommal foglalkozó kiadó keresett meg, akik igyekeznek inkább a tinédzserekhez eljuttatni a könyvet, de én úgy írtam, hogy bármilyen korosztály elolvashatja. Egyébként 14 év a korhatár, de felnőttként tekintek az olvasókra. A tinédzserek érett, felnőtt gondolkodású emberek, nem gondolom, hogy máshogyan kell beszélni hozzájuk, vagy egyszerűsíteni kellene bármit, hogy megértsék.

    Mire szólt a felkérés?

    A Tilos Az Á Kiadó megkeresett, hogy nincs-e kedvem megírni a Remélem legközelebb sikerül meghalnod☺ filmemet regényben. Mivel azon már túl voltam, nem éreztem, hogy ugyanezt a történetet egy másik médiumon keresztül megint végig tudnám gondolni. Viszont volt egy filmtervem a fiókban, ami még megírásra várt, és a főhőse egy érettségiző lány, így passzolt az ifjúsági tematikába. Két év alatt fejeztem be, az első Covid-időszak alatt sokat haladtam bezárkózva.

    Könnyen belerázódtál a regényírásba?

    Ennek a történetnek a fonalát könnyen elkaptam, hamar elkezdtem megérezni, hogyan szólalnak meg a karakterek. A két év alatt voltak olyan pillanatok, amikor nagyon kívül kerültem rajta, mert mással kellett foglalkoznom: színház, tanítás. De amikor intenzíven tudtam dolgozni, akkor sikerült újra rákapcsolódnom a főszereplő Vivien gondolkodásmódjára. Akkor kezdett el jól működni, amikor már hétköznapi helyzetekben is eszembe jutott, és e körül forgott az agyam.

    A 2008-as válság az ihletője a regénynek, ami egy trilógia második eleme, az első rész A pingvinkonstrukció c. kisfilm. 

    A válság idején három különböző történetcsíra eszembe jutott, ebből A pingvinkonstrukció kisfilm valósult meg elsőként, majd nagyon hosszú ideig semmi nem lett a trilógia folytatásából, ez a regény a második eleme. 

    A pályádon többször előfordul, hogy van egy történeted, amit különböző médiumokon keresztül jársz körbe. Ez miért alakult így?

    Szerintem ha lehetne filmet készíteni Magyarországon úgy, hogy egymásra épülnek a lépcsőfokok, amit régebben nagyképűen úgy hívtak, hogy életmű, ha olyan lenne a filmfinanszírozás, hogy olyan alkotókat támogat, akik így építkeznek, akkor lehet, hogy nem csináltam volna soha színházat, és nem is írtam volna meg ezt a regényt. Viszont múlik az idő, közben elkezdenek foglalkoztatni a világgal kapcsolatos kérdések, és olyan sok időt kell várni egyik filmtől a másikig, hogy automatikusan adja magát, hogy ezekben az időszakokban is készítsek valamit. Tulajdonképpen, ha nincs film, máshol vezetem le a kreatív energiákat. 

    Volt írói példa a szemed előtt, amikor a regényen dolgoztál?

    Nem volt, de olvastam közben könyveket, már csak azért is, hogy ráálljon az agyam az írásra. Más értelemben nem volt közük a Félúton Berlinbe regényhez.

    Hogyan bújsz bele a női karakterek bőrébe, akár a Remélem legközelebb sikerül meghalnod, akár a Játszótéri idill hangjáték, akár a Félúton Berlinbe esetében?

    Szerintem nincs akkora különbség nő és férfi között. A hangjáték volt ezek közül a legegyszerűbb: van két kisgyerekem, ezért sokat hallottam hasonló beszélgetéseket az elmúlt években. Amikor kijelöli magának az ember a témát, amivel foglalkozni fog, utána jön a kutatás, ami segít az elmélyülésben. A Játszótéri idill esetében a legfőbb forrás az internet volt, a blogok, Facebook-csoportok által kinyílt egy új világ. A felsorolt alkotásokban a női létnek azokat a regisztereit szólaltattam meg, amelyekről úgy éreztem, hogy otthonosan mozgok, nyilván azokat kerültem el, amikről fogalmam sincs, például menstruációs görcsökről nem írok a könyvben, pedig akár lehetne, de fogalmam sincs, hogy valójában mit érez egy nő, amikor ez történik vele. 

    A Félúton Berlinbe regénynek van egy valóságos történetmagja: ismerek egy családot, akiknek az élethelyzete érdekesnek tűnt. Az apa arra kényszerült, hogy 2008 környékén külföldön vállaljon munkát, mert devizahitel volt a házukon, elszálltak a törlesztők, és bedőlt az építőipar, amiben ő dolgozott, tehát nem volt itthon munka, vállalta az ingázó életet, évekig csak több havonta látta a lányait. Azalatt a pár év alatt pont felnő egy gyerek. Ez elgondolkodtatott. Hány család járhatott így? Ebben a családban láttam egy olyan élethelyzetet, ami nagyon hasonlít arra, ami a regényben is megjelenik. 

    Visszatérő témád a kivándorlás Az örökség színdarabban és a Félúton Berlinbe regényben is megjelenik. Miért foglalkoztat ez a téma?

    A kivándorlás erősen érinti Magyarországot, pontosabban egész Kelet-Európát, ugyanis sok lengyel és román is emigrál Nyugat-Európába, ez közös sorsunk, amiről a hivatalos kommunikáció kevéssé beszél. Pedig lehetne róla beszélni, hiszen látszik, hogy a régiót érinti, ezért nem is varrható egy hatalom nyakába. De a témáról mégis csend van, pedig mindannyiunknak számtalan ismerőse van, aki ilyen-olyan okokból elhagyta az országot: valaki egyszerű anyagi okokból, egy másik azért, mert azt gondolta, hogy a politikai klíma olyan, amit nem bír elviselni, és valaki kalandvágyból.

    Az én generációm az első, amelynél megjelent a tömeges kivándorlás a fiatal felnőtteknél. A gimnáziumi évfolyamtársaim között voltak olyanok, akik leléptek az érettségi után, és a többségük nem jött vissza. De olyat is tudok, aki visszajött, meg olyat is, aki több országot kipróbált, mire valahol megtalálta a számítását. Ez a jelenség azóta folyamatosan fennáll, és mára természetessé, vált. Ma már rengeteg fiatal eleve abban gondolkodik, hogy érettségi után külföldi egyetemre fog jelentkezni. Ez persze összefüggésben van a hazai oktatás színvonalával is. Válaszolva a kérdésedre azért jelenik meg ezekben a kortárs történetekben a kivándorlás, mert egy velünk élő jelenség, olyan természetesen van velünk, hogy azt sem gondoltam végig, hogy ez engem több munkámban is foglalkoztat. Egyszerűen a helyzetekben van benne.  

    Színház a város  – jegyvásárlás:

    https://juranyi.jegyx1.hu/kereses/eloadas

    Szerző: Bordás Katinka

    Fotó: Gulyás Dóra

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka