A Loupe kezdet/vége című előadásának sokszínűségét tovább erősíti az élőzenei kíséret, amelyet Wagner-Puskás Péter zenész, zeneszerző biztosít. Vele készített rövid beszélgetést Tóth Gréti.

Luca és Peti fiatal házaspár, akik az első gyermeküket várják: bármelyik pillanatban. Luca teljes gőzzel készül az új életre, de Peti még két világ között ragadt: az elköteleződés ijesztő, de nem elköteleződni még jobban. Az egyik kiszámítható, unalmas életet hoz magával, ahol este kilenckor már mindenki pizsamában van. A másik ugyan szabadságot jelenthet, de a felszínes kalandok hajszolása közben igazi társ nélkül maradhat az ember. Luca már nem vár tovább Petire, hogy összerakja a babaágyat, a saját kezébe veszi a dolgokat, miközben Peti a legjobb barátjával, Móriccal próbál megoldást találni a dilemmájára, aki nem biztos, hogy a legjobb tanácsadó. Mindeközben kölcsönösen meglátják a másik életében azt, ami az övékből hiányzik.

A szövegkönyvet Sean O’Casey A kezdet vége című egyfelvonásosa után/nyomán/helyett írta a rendező, Horváth János Antal. A főszerepeket Molnár Áron, Mohai Tamás és Földes Eszter játsszák. Az előadás létrehozásában a Cirque du Soleil-ből ismert magyar artista Frányó Viktor és Csuzi Márton, koreográfus is részt vesz, valamint élőzenével kíséri az előadást Wagner-Puskás Péter, zeneszerző, így egy igazi összművészeti, minden elemében szórakoztató élményt kapnak a nézők.

Tóth Gréti: Belecsöppentél egy összeszokott társaságba, hiszen a darab színészei osztálytársak voltak az egyetemen. Milyen volt velük a próbafolyamat?

Wagner-Puskás Péter: Nem voltak teljesen ismeretlenek az emberkék, Áronnal és Mohával is dolgoztam már ezelőtt más színházakban, Eszterrel ez az első közös munkánk. Könnyen megtaláltuk a közöshangot, jó hangulatú próbafolyamat volt.

T.G.: Milyen zenei stílusokat keversz az előadásban?

W.P.P.: Az előadásra jellemző sokszínűséget zenében is megmutattuk. A legkülönbözőbb stílusok váltják egymást: ragtime, latin, swing, de van filmzene, és a spagetti főzés alatt ismert olasz melódiák is felcsendülnek. Minden esetben a jelenetek hangulatához, tempójához igazodnak a zenék.

T.G.: Volt, hogy nehézségekbe ütköztél a próbafolyamat alatt?

W.P.P.: Kihívást a számtalan élő és gépi zenei megszólaláson túl azok pontossága jelentett. Pontosan indítani, lezárni a zenéket, egzakt módon adni a jeleket. Ha ez megvan, ha sikerül együtt lélegezni a színészekkel, az a jeleneteknek is ad egy feszességet.

T.G.: Van olyan helyzet az előadásban, ahol teret adsz az improvizációnak?

W.P.P.: Talán furán hangzik, de jelen szituációban improvizálás nélkül nem is lehetne pontosan kísérni a színpadi történéseket. Abban a pillanatban kell leütni az akkordot, amikor leugrik a pultról, vagy elkapja a felé dobott tárgyat a színész; mindig lesz esetlegessége egy frizbiként eldobott lábasfedőnek.

T.G.: A kezdet/vége egyedülálló, ritkán látni cirkusz-színházi előadást Magyarországon.  Hol helyeznéd el a darabot a hazai színházi és zenei palettán? Számodra miért különleges, izgalmas ez az előadás?

W.P.P.: Műfajilag tudnám meghatározni: modern varieté. A kezdet/vége c. előadás egy rendkívül attraktív, látványos, szórakoztató színházi előadás, melynek azonban komolyabb rétege is van, releváns kérdéseket intéz a néző felé családalapításról, gyerekvállalásról.

A kezdet/vége c. előadásra itt tudnak jegyet venni.