Január 6-án került mozikba az Oscar-díjas Deák Kristóf első nagyjátékfilmje, Az unoka, amelynek főhőse, a fiatal felnőtt Rudi (Blahó Gergely) nagyapja terhét akarja enyhíteni azok után, hogy az idős férfi telefonos csalók áldozata lett, ezért megpróbálja felkutatni az elkövetőket. Az író-rendezővel, illetve élet- és alkotótársával, Nina Kovval beszélgetett a Filmtekercs és a Népszava. Lapszemle.

Kristóf, több helyen nyilatkozta, hogy személyes élmény adta a sztori alapját. A kérdésre, mi késztette arra, hogy filmet csináljon belőle, elmondta: „Minden filmemnek van személyes kapcsolódása. Nem kell feltétlen velem történnie, de ha a történet erős érzelmeket ébreszt bennem, akkor velem marad és akár hetekkel, hónapokkal később is eszembe jut. Az új filmem esetében tényleg a nagypapámmal történt „unokázós” csalás, aminek a terhét próbálta lerázni magáról. Éreztem, hogy mennyire rettenetes lehetett neki ezt átélni. Ez, illetve a harag volt az, ami velem maradt.

Azt is hozzátette, nem tekint a filmre terápiás eszközként: „Inkább az a nagy dolog, hogy találok valamit, ami két vagy három évig izgalomban tart és foglalkoztat. Nekem ez a felfedezőút az, ami sokat jelent, a munka során újabb és újabb dolgokra bukkanok, amikről nem gondoltam, hogy ott vannak. Az „unokázós” csalás valahol csak egy ürügy, hogy sok mindent elmondjunk és megmutassunk arról, hogy a világnak egy bizonyos szelete hogyan működik.”

Az unoka hangvétele többször változik. Erről szólva Nina Kov társíró úgy fogalmazott: „Szerintem akkor izgalmas egy film, ha a főszereplőn keresztül megtudunk valamit saját magunkról. Azt szerettük volna, hogy a néző helyezkedjen bele a főszereplő szituációjába. Fontos volt, hogy eljuttassuk a főszereplőt arra a pontra, amikor már mindenképp tenni akar valamit. Ez pedig néha olyan irányba vezeti az embert, amire nem számít, műfajilag is. Az írásfolyamat közben ez történt velünk is, előfordult, hogy meglepődtünk, de az mindig egyértelmű volt, hogy egy ponton el kell kezdenünk a főhősért izgulni. (…) Mi jófiúként ismerjük meg, a kérdés, hogy mi lesz belőle ezek után. Az unoka több szempontból körbejárja Rudi felnövéstörténetét és azt a nagyon személyes, bensőséges kapcsolatot, amit a nagyszülőjével ápol. Ez az, amire univerzálisan is tudunk reflektálni.”

A mi generációinkban sokunkat a nagyszülők neveltek fel, mert a szülők halálra dolgozták magukat, hogy a rendszerváltás után építsék újra az országot” – nyilatkozta Nina Kov a Népszavának.

A főszereplők kiválasztásáról szólva Deák Kristóf azt nyilatkozta a Filmtekercsnek: „Vannak ösztönös ötleteim, most a nagypapa szerepével kapcsolatban voltam így. Amikor életemben először találkoztam Jordán Tamással teljesen más okból kifolyólag, mondtam neki, hogy írok egy filmet és nagyon örülnék neki, ha elolvasná, mit szól hozzá. Elmondtam azt is, hogy mindenkit szeretek megnézni próbafelvételen, anélkül nem hozom meg a végső döntést. Tamás nagyon aranyos volt, elfogadta ezt és eljött castingra. Blahó Gergő pedig fantasztikus tehetség, akit hosszas keresés után találtunk meg. Színművészetit végzett színész, de eddig nem volt nagy kiugrása, én talán az ebből fakadó elveszettséget is pozitívumnak láttam benne, miközben óriási erővel és tehetséggel rendelkezik.”

„Az élethez szükséges morális alapok nagy részét én is a nagypapámtól kaptam. Mindig tőle jöttek azok a sztorik és tanulságok, hogy miképpen legyél jó ember. De a filmbeli karakterben benne van Nina nagypapája is a csibészségével, sőt, maga a szerepet alakító Jordán Tamás is óriási csibész, sokat tett hozzá ő is a képlethez. Mi mindent mindenkivel nagyon sokszor átdolgozunk.

– mondta a Népszavának.

„Mindig szükség van egy kis játéktérre. Ha valamit tökéletesen kitalálsz, az élettelen lesz, csak a te fejedben fog „működni” – tette hozzá Nina Következő