Hajdu Szabolcs: „A repedéseket keresem a világunkban”
2020. április 26., vasárnap 10:14
Az elviselhetetlen társadalmi feszültségeket láttatja a számos díjat nyert alkotó Békeidő című új filmje, amely itthon az első online bemutatott filmalkotás lesz. Erről a HVG-nek nyilatkozott a rendező, Hajdu Szabolcs.
A teljes interjú a HVG-ben olvasható.
Arról, mi mindent mérlegeltek, mire a webes premier mellett döntöttek, Hajdu Szabolcs elmondta:
“Hozzászoktunk a rendhagyó filmbemutatókhoz. Az Ernelláék Farkaséknál című filmünk is speciális módon, lakásvetítéseken került a nézők elé. Most, a Békeidő esetében, Török-Illyés Orsolyától, a film producerétől jött az ötlet. A történet sok részletének van ugyanis aktualitása, ami nem biztos, hogy egy év múlva is érvényes lenne. Kiszámíthatatlan, mi lesz a járványhelyzet után, miképpen áll majd fel egy másik világrend. (…) Szeretetből, lelkesedésből készítettük a Békeidőt, fiatalok, diákok részvételével, jusson hát el mielőbb az emberekhez. (…) A Vimeón lehet 24 órára bérelni április 23-ától, egy mozijegy áránál kicsit kevesebbért. Magyarországon ilyen konstrukcióban még senki sem forgalmazott filmet. Kíváncsiak vagyunk, hány emberhez tud így eljutni.”
Azt is elárulta, milyen oktatási program keretében készítették az új filmet:
“Régóta kapcsolatban vagyok a Filmtett Egyesülettel, amely húsz éve szervez nyaranta filmes táborokat Erdélyben. Tavalyelőtt egy színészcsoportnak a szokásos közös asszociációs játék alapján 20-25 perces filmetűdöt készítettem, a diákok személyére szabtam a jeleneteket. Később rájöttem, hogy szeretném ezeket a fiatalokat játékfilmben együtt látni. Az addigi jeleneteket kibővítettem, heves társadalmi vitákat kiváltó, a közvéleményt foglalkoztató részekkel egészítettem ki, és mindezt összefűztem. Így lett belőle a dominancia és a kiszolgáltatottság kérdését vizsgáló filmantológia.
Az egyetlen éjszaka alatt játszódó történet a valóság és a képzelet határán mozog, baráti és párkapcsolati traumákat mutat fel, szülő és gyerek, állam és polgár viszonyát tükrözi vissza.
Az egyes jelenetekben a kezdő színészt profi kollégával társítottam össze”.
A kérdésre, mit kezd most azzal, hogy Vitézy László plágiummal vádolta, mert az ő 1979-es filmjének szintén Békeidő a címe, azt felelte: “Tisztelem az ő munkásságát, jó pár filmjét láttam, a szóban forgó alkotás azonban nekem kimaradt. (…) A két film nem keverhető össze.
Még érdekes is lehet, hogy Vitézy László 1979 Magyarországán mivel társította a békeidő kifejezést, és 2020-ban mire jutok vele én”.
Annak kapcsán, hogy mennyiben rokon a film a Békeidő című színművével, kifejtette: “Már abban az időben is foglalkoztatott az ellentmondás, hogy viszonylag békés időszakban élünk, de a hétköznapokban folyamatos harc folyik. Az utóbbi években szinte az elviselhetetlenségig telt meg a társadalom feszültségekkel. Aki sokat jár külföldön, már a budapesti repülőtérről hazafelé érzékeli, hogy itt óriási nyomás nehezedik az emberekre.
Ezt a felfoghatatlan neurózist a nyelvünket nem beszélő külföldiek is észreveszik. Egyetlen apróságon is képesek vagyunk a másik torkának ugrani. Nem tudom, miként jutottunk idáig,
de az nyilvánvaló, hogy ha valaki bizonyos pozícióból, akár politikaiból, akár a katedráról ilyen rossz magatartásformát mutat, azt sokan követendő modellnek, jó értékrendnek hiszik, és a pszichésen is káros viselkedés elterjed. “
“Nemrégiben lett nyilvános az Obiectiva Theodora – Részletek egy erdélyi színésznő lehallgatási dossziéjából című hangjátékunk, amely Illyés Kingára vonatkozó titkosszolgálati dokumentumokon alapul. Meghagytuk az 1970-1980-as években a lakásban elhelyezett „poloskákról” lejegyzett eredeti szövegeket.
Az egyik szereplő hazatér Budapestről Romániába, és elmeséli, milyen Magyarországon az élet. Olyan, mintha a mai atmoszféráról, a mostani problémákról beszélne.
A művészi attitűd persze alapvetően mindig kritikai, a repedéseket keresem a világunkban, de mostanra annyira telítődött a talán évtizedek vagy évszázadok óta felgyülemlett feszültségekkel ez a kis ország, hogy nem kell keresni a nagy drámákat, mert lépten-nyomon beléjük botlik az ember” – fejtette ki Hajdu Szabolcs.
A Nők Lapja Café felvetésére, miszerint filmje nem finomkodik, meg sem próbál általánosságban fogalmazni és a társadalmi mondanivalódat nagyon direktben adja át, elmondta:
“Mostanra tart ott a társadalom, hogy én már nem tudok máshogy fogalmazni, nem tudok dekódolt üzeneteket küldeni. Nem arról van szó, hogy én papolnék bármiről is, ez nem kinyilatkoztatás, hanem élesen és beazonosíthatóan mutatom meg és teszem egymás mellé a dolgokat.
Ez a kontraszt, ez a dinamika és dialektika ad ki egy harmadik jelentést, ami már a közönségben fogalmazódik meg. A Békeidő azzal játszik, hogy interaktivitásra késztesse a közönséget, és megfogalmazódjon a nézőben egy vélemény a filmben felvetett témák kapcsán. Olyan témákról van szó – például a migránsozás, a #metoo, demokrácia-deficit –, amik az elmúlt 2-3 évben a leginkább foglalkoztatták a közvéleményt, és a legnagyobb társadalmi vitákat generálták. Ezek elég konkrétan, beazonosíthatóan vannak jelen a filmben. Nekem mindig fontos volt, hogy lássak, tapinthatóvá és érzékelhetővé tegyek folyamatokat, mert akkor jobban megértem őket.”
Sárosdi Lilla régi alkotótársa. A kérdésre, mit szólt ahhoz, amikor elmondtad neki, hogy zaklatásáról szóló története fontos szerepet kapna a filmben, elmondta:
„Addigra, mire ez előkerült, Lilla már annyi mindenen túl volt, annyi támadást kapott, hogy ez már nem osztott vagy szorzott az ő életében. Egyből azt mondta, hogy persze, csináljuk.
Ez azonban nem direktben az ő története, be van keverve más dolgokkal is, de persze beazonosítható. Mondtam neki, hogy nekem fontos, hogy ez a motívum meg legyen mutatva, mert én így tudok ehhez hozzászólni. Bizonyos kérdésekre csak úgy lehet válaszokat találni, ha látjuk a teljes folyamatot”.
A Nők Lapja Cafénak a jelenlegi helyzetről is nyilatkozott:
„Alapvetően eddig is hozzá voltam szokva egyfajta magányhoz, mert a forgatókönyveket és a drámákat mindig önkéntes karanténba vonulva írtam, mert én csak úgy tudok dolgozni, ha ilyenkor teljesen leválok mindenről, az internetről, a barátokról stb.
Ez számomra nem új, az viszont újdonság, hogy akik körbevesznek – családtagok, barátok –, azokon érződik az ebből fakadó… Igazából ez egy hullámokban támadó kétségbeesés amiatt, hogy nem lehet tudni, meddig fog ez tartani. Ha látná a végét az ember, valószínűleg egyszerűbb lenne”.
A teljes interjúk a HVG-ben és a Nők Lapja Café oldalán olvashatók.
A Békeidő című filmről itt olvashat.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd