Hajdu Szabolcs, Balázs Béla-díjas magyar rendező, Veiszer Alinda interjújában beszélt a rendszerváltás utáni rendezőgeneráció helyzetéről. Kifejtette, hogy 14 éve nem pályázik állami támogatásra, mivel nem érezte hitelesnek magát a rendszerben.

Szerinte a rendszerváltás utáni generáció, mint Mundruczó Kornél és Török Ferenc, nehezen találta meg helyét a művésztársadalomban, mivel a 2010-es választások után leállították a filmes támogatásokat. Hajdu szerint, ha ezek a támogatások megmaradtak volna, a magyar film most a dán filmmel egy szinten állhatna.

A rendszerváltás utáni rendezőgenerációból szinte senki nem találta meg azt a pozíciót a művésztársadalomban, amit kinézett. Mundruczó Kornél külföldön forgat, Török Ferenc Veiszer szerint eltűnt, Bodó Viktor pedig a színművészképzésbe vág bele a közeljövőben. Erre Hajdu hosszan reagál, többek között azt mondja:

A rendező új színházi munkái előkészületeiről is beszélt, hangsúlyozva a karakterek névadásának fontosságát. Az Ernelláék Farkaséknál című előadás a magyar középosztály mindennapjait kutatta, míg a Kálmán-nap a párkapcsolatok krízisét szerette volna bemutatni.

„Az élet úgy hozta, hogy miközben én megírtam ezeket a darabokat, az élet két lépés távolságból követte mögöttem az eseményeket. Miközben befejeztem a trilógiát, egy húszéves házasság, egyben munkakapcsolat ért véget az életemben” – nyilatkozta. A folytatásokat, a Kálmán-napot és az Egy százalék indiánt ezek után le kellett forgatni, amiről azt mondja, majdnem belehalt.

A kérdésre, hogy vajon meg tudta volna ilyen jól csinálni a filmet, ha nem éri személyesen is egy ilyen élmény, úgy reagál, hogy gyanútlanul mentek ebbe bele, és nem voltak mentálisan felkészülve rá. Nem az volt a cél, hogy pszichoterápiát csináljanak, hanem hogy a személyes indítás után távolodnak addig, amíg nem lesz elég univerzális a probléma, hogy sok mindenkire jellemző legyen.

A beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.

Forrás: Veiszer Alinda produkció, TELEX