Az augusztus 31-én, hétfőn egy sajtótájékoztató keretében az Egyetem vezetése és szenátusa bejelentette lemondását. Az esemény után a hallgatók rendezvényt tartottak, amelyen felszólalt Hajdu Szabolcs színész-rendező i. Az ő beszédét olvashatják.

Sziasztok!

Nem fogok újdonságokat mondani, mindannyian látjuk, mi történik, nem akarom ismételni. Viszont lehet, hogy egy kicsit hergelni foglak titeket. De elsősorban azért vagyok itt, hogy tiltakozzam az egyetem agresszív elfoglalása ellen, és kifejezzem szolidaritásomat azokkal a nagy formátumú művészekkel és tanárokkal, akiket az elmúlt hetekben, mindenféle alacsony színvonalú megnyilvánulásokban megaláztak.

Minden tiszteletem azoké a művészeké, akik vállalták a nyilvánossággal járó kockázatot, és kiálltak ezek mellett az emberek mellett. Tudom, hogy nehéz elhinni, de létezik a világon olyan hely, ahol a művészek kiemelten megbecsült tagjai a társadalomnak, nem pedig a nép ellenségei, és ahol egy ilyen egyetemen a diákokra nem megkísértések és megtöretések várnak, hanem a kiteljesedés lehetőségei.

Minden ember megtörhető és megkísérthető, de amikor egy jobb világot képzelünk el, akkor az egy olyan világot jelent, ami minimálisra szorítja az ilyen kísérleteket. De ez most itt nem egy ilyen hely.

Azért jöttem el erre a tüntetésre, hogy arra biztassalak benneteket, hogy ne adjátok át az egyetemet a hatalomnak. És arra kérem filmes és színházi szakmát, hogy egységesen álljon a diákok mögé és ne hagyja, hogy ez az erőszakos hatalomátvétel megtörténjen. Ne asszisztáljunk tovább a rendszer stabilizálódásához! A politika újra csapdát állított, lehetetlen és méltatlan helyzetbe hozva egy közösséget, lehetetlen helyzetbe hozva titeket, a tanáraitokat, lehetetlen és méltatlan helyzetbe hozva magát Vidnyánszky Attilát is. Ezúttal nem ő osztott szerepet, őt osztották ki, és tragikus szerepet kapott.

Féltékenységtől, sértettségtől és kisebbségi komplexusoktól mardosva elvállalta a buldózer szerepét, és most ellenségként tekint erre az intézményre és mindazokra, akik kiállnak az egyetem értékei és hagyományai mellett. Ellenségként tekint a vele egy történelmi korban élő és alkotó kollegáinak többségére, és sikerült elérni, hogy most már ők is ellenségként tekintenek rá.

Ez a mesterségesen gerjesztett hideg polgárháború, vagy polgári hidegháború mérgezi a társadalmat már évek óta, és ez az, amiből már mindenkinek elege van.

Nem csak itt ebben az iskolában, hanem mindenhol, az utcán, a villamoson, az autópályán, a horgásztavaknál és a gokartpályán, az összes létező nagyságrendben mindenkinek elege van ebből. Ez az ügy nem csak az SZFE-ről szól, az egész országról szól. Lehet, hogy máshogy gondolkozunk, mások a meggyőződéseink, de nem vagyunk ellenségek.  

Az ellenség fenn ül a páholyban, szotyizik, és élvezettel nézi végig, hogy mi itt lenn az arénában lejátsszuk egymás közt a meccset. Ez a meccs ebben a pillanatban úgy tűnik, már le is van játszva anélkül, hogy ti egyáltalán labdába rúghattatok volna.   

Vidnyánszky Attila széleskörű szakmai párbeszédet emleget, de hogy indulhatna széleskörű párbeszéd azok után, hogy a szakma ikonjait, legjelentősebb képviselőit nyilvánosan porig alázzák? Aztán elvesz minden jogot a szenátustól, közben az Innovációs és Technológiai Minisztérium meg közzétesz egy szöveget, miszerint az átalakítás növelni fogja az autonómiát.  

Azt írják, hogy az intézmény a modellváltást követően független lesz az államtól. Hát ez speciel igaz, az államtól biztos, de nem a kormányon levő szűk elittől. És ezt a függetlenséget maga Világi Oszkár fogja garantálni.   Ugyanebben a szövegben olvasható, hogy: „az átalakítás eredményeként az ott tanuló és végző fiatalok színházművészeti és filmipari esélyei jelentősen javulnak.”  És minek köszönhetően javulnak az esélyek, ha szabad kérdeznem?  

Látott itt valaki valami szakmai koncepciót, vagy megosztottak az itt tanító tanárokkal valami csodareceptet, aminek a hatására itt mindenki szárnyakat kap? Vagy jön egy új, szuperképességű tanári gárda? Hol vannak ezek a tanárok?  

Ide annyi van írva, ha elfogadjátok ezt a rendszert, ide jártok és itt végeztek, higgyétek el, jelentősen javulnak a lehetőségeitek, és majd utána higgyétek el könnyebb lesz. Ne higgyétek el. Nem lesz könnyebb.

Lesz, akinek könnyebb lesz és lesz, akinek nehezebb. Mint ahogy az életben az általában lenni szokott, ebben a rendszerben pedig könnyebb lesz annak, aki lojális a rendszerhez, és nehezebb annak, aki nem.

Nehéz megszabadulni attól a rémképtől, hogy ezentúl propagandistákat akarnak itt képezni.  Általánoságokon és hazugságokon túl hallott valaki konkrétumokat, hogy mi itt a baj? Javítani, korrigálni, mindig lehet és kell is, de hallott valaki, komolyan vehető szakmai érveket, hogy mit kéne máshogy csinálni? Egyetlen érv hangzott el, hogy itt ideológiai képzés zajlik, és ennek véget kell vetni. Én 15 éve tanítok ezen az egyetemen, de soha nem hallottam olyat, hogy valaki a másik politikai  hovatartozását firtatta volna, vagy hogy valaki megmondta volna a diákoknak,  hogy hogy gondolkodjanak, vagy milyen filmet csináljanak.

Ezzel szemben Vidnyászky Attila megmondta, hogy Zrírnyi Ilonáról, 56 csodájáról, és a magyar család szentségéről kéne filmeket csinálni. Nagyon dícséretes, ha valakit a saját érdeklődése vezet ezekhez a témákhoz, de ha a kuratórium elnöke mondja meg mi az elvárt irány, na az tényleg ideológiai ráhatás. És amikor egy ilyen ráhatás behasít az agyakba, ott megáll a szabad gondolatok áramlása.

És ahol nincsenek szabad gondolatok, ott nincs művészet sem többé. Mert a művész legfontosabb jellemzője az, hogy szabad, és legnagyobb feladata, hogy felszabadítsa saját magát, hogy aztán átléphesse a saját határait, megtehesse és kimondhassa azt, amit más nem tud, vagy nem mer. Ez a szabadság az, amiért a közönség színházba, moziba, koncertekre, kiállításokra jár. Ezt a szabadságot akarja látni és átélni. Hogy utána többnek, erősebbnek és szabadabbnak érezze magát. Ebben rejlik a művészet ereje. De a szabadságot csak szabad ember tudja átadni, szabadon beszélni csak szabad ember tud.

Ahol ez a szabadság meg van fojtva, ott csak alibi van, paralízis, meghasonlás és művészetnek álcázott propaganda. A közönség pedig egyedül marad a feszültségeivel.

Miért annyira sürgős most elfoglalni ezt az iskolát? Megmondjam? Mert innen, ebből az iskolából minden ellehetetlenítés dacára, még mindig autonóm, önállóan gondolkodni képes emberek kerülnek ki. Mert itt kritikai attitűd van. Párbeszéd van és vita van.  Demokrácia van. Na, ez a baj.

Erről szól a modellváltás. Ennek semmi köze a szakmaisághoz, és a képzés állítólagos hiányosságaihoz. Egy demokratikus működési modell átfordul egy autokratikus működési modellbe. Ennyi. És senkinek ne legyenek kétségei milyen lesz a folytatás.

Láttuk az antrét, a főpróba Kaposváron már megtörtént, most következik a premier. Nem tudom, hogy mi a megoldás, és tudom, hogy nagyon nehéz helyzetbe hoztak titeket, és a tanáraitokat is, de ne felejtsétek el, a sorsotok irányítása a saját kezetekben van, még mindig Ti döntitek el, hogy statiszták szeretnétek lenni vagy főszereplők, hogy részt akartok-e venni ebben az előadásban, vagy inkább írtok egy új darabot.   

Hajdu Szabolcs