„A pályázatosdi helyett ki kellene mondani, ha nem vagy lojális a NER-világhoz, nincs számodra hely” – mondja Hajdu Szabolcs, akinek nemrég mutatták be a Radnóti Színház színészeire írt darabját. A Legközelebbi ember című produkció kapcsán a HVG kérdezte. Kollégánk, Szentgyörgyi Rita interjúját szemlézzük.

A teljes interjú itt érhető el.

Titkokkal, múltbéli sérelmekkel teli testvérpár és barátnői, valamint egy messziről jött idegen mágikus, furcsa találkozása a Radnóti Színház színészeire írt darabja. A kérdésre, magány vagy veszteségélmény hívta elő, hogy életünk legközelebbi emberén gondolkodjon a társulattal, Hajdu Szabolcs elárulta: „Első ottani rendezésem, egyben az egyetlen, amit nem én írtam, a Gloria sikere után Kováts Adél újabb munkára hívott, és az én ajánlatom volt, hogy kifejezetten az ott játszó színészekre, Porogi Ádámra, Sodró Elizára, Baki Dánielre, Berényi Nóra Blankára írok egy darabot.”

Arról szólva, hogy más országban, más közegben kipróbálná-e magát, elárulta: „Elköltözés helyett inkább az merül fel folyamatosan, hogy nemzetközibb életet élnék, hogy a globális kulturális élet ütőerén tarthassam a kezem. Elég gyorsan alkalmazkodom bármilyen közeghez. Manapság főleg olaszokkal és szlovákokkal dolgozom filmes terveken. Szlovákiában a zűrzavaros politika ellenére is rendszerszinten szabadabb a légkör. Az utolsó filmemet az ottani filmalap támogatta. A megbízhatóság némi nyugalmat ad, itthon a kiszámíthatatlanság felőrli az idegeket, hogy a pénzosztási szisztémában filmes, színházi pályázatokat megítélnek, majd visszavonnak. Infantilizálnak alkotókat azzal, hogy úgy adnak bármit, ahogy a hangulatuk diktálja: „Ha rosszalkodtok, gyerekek, nincs csoki!””

Az általa és volt felesége, Török-Illyés Orsolya által létrehozott Látókép Ensemble színházi és filmes alkotóközösséggel megpróbálnak önfenntartó, egyfajta kapitalista rendszert felépíteni, rentábilisak maradni. Annak kapcsán arról faggatta Szentgyörgyi Rita, hogy az intenzív színházi jelenlétet az a felismerés szülte-e, hogy művészfilmesként nagyjátékfilmmel nem rúghat labdába a NER bebetonozott filmfinanszírozási rendszerében:

„Bárki labdába rúghat, ha lojális a rendszerhez. Én nem akartam labdába rúgni. A helyzet még a Filmalappal kezdődött, nem akartam asszisztálni annak a rendszernek a kiépítéséhez. Tény, hogy Andy Vajnához kapcsolódik a filmes társadalom megfosztása az autonómiától. Ha megfosztják az egyes alkotóközösségeket az autonómiájuktól, onnantól kezdve nincs meg a fejlődés lehetősége sem. Autonómia esetén azok alakítják ki, formálják a struktúrát, akik aktívan művelik az adott művészeti ágat, értenek hozzá, ellenkező esetben hozzá nem értők próbálnak ráerőltetni a közösségekre életidegen struktúrákat, kívülről, felülről. (…)

Annyiban valóban okos volt Vajna, hogy nem volt ugyan jártas a művészfilmben, ám filmes szakemberként felismerte, hogy nemzetközileg messzire lehet jutni vele. Ezt az új társaságot a Filmintézetnél már nem érdekli, mit szólnak Európában, a függetlenek működését európai balliberális konspirációnak hiszik. Nyilván szeretnének nemzetközi sikereket elérni a saját embereikkel, de ez nem pusztán akarat kérdése. Valójában nekik kellene kimondaniuk végre, hogy ha politikailag nem kapcsolódsz a mostani rendszerhez, akkor nincs számodra hely. És nem kell eljátszani a pályázatosdit sem. (…)

Filmnyelvileg progresszív alkotások jöhetnének létre, ha ez a sokféleség teret kapna, és nem lenne beszűkítve, éppen csak lélegeztetőgépen tartva.”