„Megírtam egy párkapcsolati elszakadástörténetet, amely ezzel párhuzamosan meg is történt velünk a feleségemmel. Félelmetes volt ez a visszaható fikció” – mondja Hajdu Szabolcs, akit a PORT.hu kérdezett.

Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiájának utolsó része, az Egy százalék indián is látható már a mozikban. Ennek kapcsán kérdezte Szemere Katalin a PORT.hu oldalán.

Az Egy százalék indián volt az utolsó párkapcsolati filmje, és itthon nem is akar dolgozni. Erről szólva Hajdu Szabolcs kifejtette:
„Ha az ember el akar mondani valamit, akkor azt így vagy úgy elmondja. Megcsináljuk színházban, független filmben, YouTube-csatornán, bárhogyan. A művészi munkámra, mint vágyott karrierre gondolni 50 évesen – erre már nincs szükségem. Megtörtént jó ideje, amire vágytam 18-20 évesen: nagy sikert elérni, nagy fesztiválokon részt venni. Ezek nem adtak annyit, hogy fűtsenek tovább. Rengeteget kapok viszont a közönséggel való találkozástól. Nem vagyok bezárva filmes vagy színházi burokba. Egy ideje sokkal fontosabb nekem, hogy emberektől hozzuk a történetet, és oda is visszük el. Ezáltal megértjük a helyünket, a szerepünket. A személyes fejlődésem fokozata, hogy úgy érzem, ezt is kimaxoltuk, és másik irányba kell fordulnom. Nagyobb váltás kell annál, mint, hogy csináljak egy másik független filmet kicsit más formában. (…) Közeget is kell váltanom ahhoz, hogy át tudjam mosni magamat” – fejtette ki a rendező.

Arról szólva, miért nem pályázik 14 éve, Hajdu Szabolcs elmondta:
„Az autonómiát fontosnak tartom, a személyeset és a közösségét is, amelyhez tartozom. Amikor a 2010-es évek elején megvonták a filmes közösség önrendelkezési jogát, úgy éreztem, innentől nincs miről beszélni. Kiszolgáltatottá válik az ember, ha nincs beleszólása abba, hogy mi történjen a mozijával. Nem akartam ehhez asszisztálni. Ezt elég sokáig tartottam . Mostanában pedig azért nem pályázom állami pénzekre, mert nem tudom, kivel legyek szolidáris – magamon kívül. (…) Közösségi emberként sokáig szolidáris voltam a kollégáimmal. Áldozatokat is hoztam, és nem pályáztam. Azt hittem, ezt biztosan követik majd, de nem így történt. Szóval nincs kivel szolidárisnak lennem.”

Azt is elárulta, van-e olyan rész a filmből, amely utólag megtörtént vele: „Az elszakadás, az elválás problematikája már lebegett a történet megírása előtt is a kapcsolatunkban a feleségemmel, pont, mint a Kálmán-napban. De íráskor egyáltalán nem tudatosult bennem, hogy ez merre halad. Ezért is gondolom fontosnak, hogy a trilógia részei egymás mellett állnak. A párkapcsolat jelenlegi stációjában az ember nem feltétlenül látja a következő fázist. Végiggondoltam ezeket a helyzeteket, és gyakorlatilag megírtam egy elszakadástörténetet. Miközben ezt írtam, ezzel párhuzamosan meg is történt velünk. Félelmetes volt ez a visszaható fikció. (…) A valódi karakterem valószínűleg jobban hasonlít a Szabó Domokos által játszott bizonytalan, álmodozó, csalódott figurához. Bár nem vagyok biztos ebben sem. A szerep, amit magamnak írok, leginkább arról szól: körülbelül kiket tudok eljátszani. Ugyanez a helyzet a többieknél is. Nyilván az erőszakos Rajmundot alakító Gelányi Imre sem olyan a magánéletében, mint a történetben. Ő egy gyám, és gyerekekkel foglalkozik” – fejtette ki Hajdu Szabolcs.