Hajdu Szabolcs színész-rendező-forgatókönyvíró egy ideje a Palotanegyedben él. Amellett, hogy a városrészhez, a kerülethez fűződő viszonyáról is beszélt, kibontotta, miért nem akar többé kis pénzből filmet forgatni, mit gondol a Freeszfe mozgalomról, és hogyan képzeli az életét. A Józsefváros Újság kérdezte.

„Az elejétől kezdve – amikor még rövidfilmeket készítettünk, azelőtt meg színházat – mindig a körülményekhez alkalmazkodtunk, nem vártam nagyobb támogatásra. Azért beszélek többes számban, mert azóta is egy csapat vagyunk. Többnyire azokkal dolgozom, akikkel annak idején Debrecenben, tizenhárom-tizennégy éves korunkban elkezdtük a színházasdit. Hozzászoktam, ha nincs állami forrás, megoldjuk a semmiből. Most már viszont úgy érzem, kontraproduktív így dolgozni, és nem csinálnám újra. A negyedik filmet forgatjuk így, az utolsót ilyen módon. Tudnék még így filmeket csinálni, de nem csinálok, mert ezzel elfogadnám, hogy ez a sorsom. 

amiket aztán viszonozni kell. Nem akarom, mert ezzel én is a rendszer részévé válok, hiszen maga a rendszer termeli ki az ilyen fajta ellenállást is” – nyilatkozta a színész-rendező.

A kérdésre, ha nem készít filmet, azzal mit ér el, azt felelte:

„Nem itt csinálok filmet. Sem ellenállóként, sem opportunistaként nem akarok ennek a rendszernek a része lenni. Belefáradtam, hogy folyton reagáljak, már nem látom értelmét, tíz évem ment el rá 40 és 50 között, ez sok. A következő projektekre már máshonnan kerítek erőforrásokat, és a film sem kapcsolódik majd semmilyen szinten Magyarországhoz, de még magyar témákhoz sem. Semmihez, ami itt van. Őszintén szólva, már nem érdekel a sorsa ennek az országnak.”

Két filmje van még talonban. Az Ernelláék Farkaséknál Karlovy Varyban fődíjat nyert, és úgy tudom, egyfajta trilógia készül. A második darab, a Kálmán-nap – ennek van most a pótforgatása –, az Egy százalék indián lesz a harmadik. Ezeket mind játsszák színházi darabként a B32 Galéria és Kultúrtérben.

„Amikor megcsináltuk az Ernelláékat, úgy éreztük, szükséges folytatni. Nem is magát a történetet, hanem hogy még jobban körüljárjuk a témákat, amiket az első darab fölvetett.  Elsősorban formai a kapcsolódás: mindhárom kamaradráma, egyetlen helyszínen játszódik, magyar középosztálybeli párok között. Az első középpontja a gyereknevelés; a másodiké a szexualitás és intimitás hiánya a középkorú pároknál; a harmadiké pedig az öröklődő női és férfiszerepek, melyek az elmúlt húsz évben gyorsan változtak.  Mivel láttuk, hogy az Ernelláékat viszonylag egyszerűen megcsinálhattuk filmen is, akkor már úgy kerek, ha a további kettőt is leforgatjuk, s mindháromnak van színházi és írott dráma formája, valamint filmverziója is. Talán a harmadik a legélesebb, a legnagyobb dinamikával és téttel dolgozó darab. Így mindent körbejártunk, kimaxoltunk. Innentől kezdve nagyon más jön” – szögezte le Hajdu Szabolcs.

Az SZFE-tüntetésekről szólva úgy fogalmazott: „Végigkövettem az egészet, Schwechtje Misivel én vezettem akkor a mesterképzéses filmrendező osztályt. Beszédet mondtam a tüntetésen, ami után a diákok átvonultak az Ódry Színpadra, és bejelentették, hogy elfoglalják az egyetemet. 

Látva a hatalmon levők agresszivitását, csoda lett volna, ha a diákok megbuktatják Orbán Viktort és rendszerét. Ennek nem volt realitása, ahhoz országos méretű forradalmi szituáció kellett volna. De amit csináltak, az minden szempontból példamutató, morálisan és szervezettségben is” – véli az alkotó.