Hajdu Tibort a márciusi ifjak között láthatjuk a mozivásznon a Most vagy soha című filmben, ennek apropóján március 15-ről, a 21. század színházáról, az autópályán töltött időről és a nőkről beszélgetett vele a Nők Lapja.

A kérdésre, szereti-e azt a fajta színészi létet, amiben most van, Hajdu Tibor, a Győri Nemzeti Színház művésze elmondta: „Úgy gondolom, a színészszakma sokkal változatosabb lett, hiszen nekünk is változnunk kell, hogy lekövethessük a világ változásait. A legtöbbször ez nagyon megterhelő, hiszen ez a szakma teljes embert kíván. Nincs lehetőség mással foglalkozni. Ha ezt választod, akkor tudnod kell, hogy kitartás és alázat nélkül nem megy. Sportolói múltam van, nekem lételemem nyomni a gázt és 110 százalékon égni. Elfogadom azt is, ha valakinek ez nem megy, de nekem szükségem van rá.”

Arról szólva, mit jelent számára a Most vagy soha, kifejtette: „Amikor kiderült, hogy benne leszek, megörültem és nagyon meg is ijedtem. (…) zomorúan emlékezünk, pedig nagy dolog, hogy egy elnyomó rezsimnek egyszer csak azt mondta néhány fiatal, hogy nem! Nem fogjuk azt csinálni, amit mondtok! A film izgalmasan mutatja meg ezeket a hús-vér embereket, és pontosan festi fel az aktuálpolitikai helyzetképet.”

Azt is elárulta, mit jelent neki a győri élet: „Ez az első kőszínház, ahol állandó szerződésem van. Győr a Pestből való kiszakadást, a nyugodtságot jelenti. Egy 600 fős faluból érkeztem Budapestre Szabolcsból, néha fullasztó volt számomra, kezdtem kiégni. Győr sokkal családiasabb, tiszta, zöld város. Elképesztő bázisközönsége van a színháznak, szeretettel fogadtak a Puskás után. Kell most egy pár év „pihenés”, de egyszer vissza fogok térni Budapestre.”