Ott volt a színházi bántalmazási ügyek közelében, és véleményt is mond róluk az Akik maradtak című film férfi főszereplője, aki az alakításáért a Magyar Filmdíjat is kiérdemelte. A HVG kérdezte.
A kérdésre, színészként könnyebb-e dühkitörést „produkálni”, mint a végtelen fájdalmát magába záró főhős, Aldo figuráját megformálni, Hajduk Károly azt felelte: “Hihetetlenül élvezem ezeket a látszólag visszafogott szerepeket. (…)
Ha erős megérzése van a színésznek arról, hogy az általa megformálandó személyiségnek milyen a lelkiállapota, akkor ebből lehet működtetni a jeleneteket.
Létezik az a nehezen elmagyarázható jelenség, hogy a színész egyszer csak nagyon megérez a szerepében valami lényegit. Attól fogva ez a valami minden felvételi vagy színpadi pillanatban kisangyalként ott ül az ember vállán, és sugdos a fülébe” – mesélte a színész.
Friss diplomával a Katonába szerződött, de hét év után továbbállt. Erről szólva kifejtette: “Azzal tisztában voltam, hogy az ország egyik legjobb szellemi és szakmai bázisa a Katona, és mind a mai napig az. De mocorgott bennem, hogy még csomó mindent szeretnék kipróbálni. Sokkal kalandosabban alakult így a szakmai életem, de nem mondom, hogy megbántam. Emberileg viszont az történik, amikor valaki elszerződik egy társulattól, hogy megfakulnak vagy akár el is múlnak a barátságok azokkal a kollégákkal, akikkel addig szoros napi kapcsolatban volt. Ezt a részét sajnálom. “
Egy éve eljött a Vígből. Arra is válaszolt, miért írta alá a vezetői túlkapásokról szóló nyilatkozatot: “A vígszínházas kollégáim millió fájdalmas történetéről ma már tudom, hogy egy csöpp színezés sincs bennük, és azok is kifakadnak, akik nincsenek reflektorfényben, mégsem jöhetne létre nélkülük az előadás. Az sem mindegy, hogy egy fiatal színész alapos szakmai munícióval vagy felesleges lelki traumákkal kezdi-e a pályáját. Ezek miatt írtam alá a nyilatkozatot, és emiatt dühít, ha a közvélemény vagy a média erre-arra tekeri, politikai síkra tereli ezt a komoly személyiségproblémát.”
Azt is elárulta, mivel tölti a napjait színészként home office-ban: “Délelőtt a tízéves fiammal tanulok, utána olvasok, filmet nézünk, társasozunk. A Narratíva társulattal még két bemutatónk lett volna az évadban, ezek későbbre tolódnak. Az Akik maradtak stábjával a film Facebook-oldalán felváltva olvassuk fel F. Várkonyi Zsuzsa regényét. Sokan nézik. Csodálatos, hogy a közösségi média durrogtatásai helyett az egyszerű szóra éhesek az emberek.
Naivan abban reménykedem, hogy ez a járvány észhez térít minket. Abbahagyjuk a hatalmi játszmákat, egymás cseszegetését, félretesszük a sérelmeinket, és csak arra figyelünk majd, aminek értelme van.
Színházi emberként jó előadások létrehozására.”
Mátraházi Zsuzsanna interjúja a HVG-ben olvasható.
HVG 2020.04.02 – 38,39,40. oldal