“Most van később” címmel jelent meg írás a Népszava oldalán Sándor Erzsi tollából a hír kapcsán, miszerint Rátóti Zoltán az egyetlen pályázó az SZFE / SZFA rektori posztjára. „Szemérmetes Sándor Erzsók a hozzá hűtlen színészi pálya frusztrációja” címmel írt erre „felelve” Bognár Zsolt színész.
Sándor Erzsi Népszavában megjelent cikkét itt olvashatják.
Bognár Zsolt sorai:
„Petőfi Sándor: A Helység Kalapácsában így ír egy másik Erzsókról:
„Erzsók asszonyom ékes,
Holdkerek arculatán, – hol még csak
Ötvenöt év lakozik, –
Örökös hajnalnak
Pirja dereng.
S innen ez elnevezés.
Vannak ugyan, kik
Állítni merészek,
Hogy Erzsók asszonyom arcát
Nem a szende szemérem,
Hanem a borital festette hasonlóvá
A hajnali pirhoz.
De ezek csak pletyka beszédek;
Mert Erzsók asszony nem is issza a bort…
Csak ugy önti magába.
Illyen a rágalom aztán!
Oh ez előtt nincs
Szentség a föld hátán,
A legszűzebb ártatlanságnak
Tiszta vizét is
Bémocskolja iszappal,
A hóra sarat hány,
És… de hová ragadál?
Oh fölhevülésnek
Gyors talyigája!
Vissza tehát
A szemérmetes Erzsók
Ötvenöt éves bájaihoz.
Bájos vala ő!
Mint a pipacsból
Font koszorú,
Vagy mint a bakter dárdájába ütődött
Éjjeli holdsúgár”.
A két Erzsók névazonosságán kívül bárminemű hasonlóságot felfedezni közöttük csak az egyéni fantázia „fölhevülésének gyors talyigája”. Rátóti Zoltán színészkollégám rektori kinevezése kapcsán Sándor Erzsi lesajnáló, minősítgető írása után nekem Petőfi fentebb idézett sorai jutottak az eszembe.
Túlságosan egyszerű lenne Sándor Erzsi Rátótit ért minősítgetéseire írásom szemérmetes Erzsókjának magyarországi és nemzetközi, üstökösként feltűnt és azóta is a színházművészet égboltját beragyogó és mindent elhomályosító részletes pályaívével válaszolnom. Ahhoz próbálom tartani magam, hogy konzervatív oldalunkon az adjonisten után, ha lehet, ne legyen hasonló a fogadjisten. Éppen ezért Sándor Erzsiről csupán saját tapasztalati élményeim alapján szeretnék egy tényt megosztani, hogy annak fényében értékelhesse a tisztelt olvasó a balos Népszava ügyeletes kulturális bomlasztójának Rátóti elleni megszólalását.
Az SZFE átalakításának pillanatától számtalan cikkben fejtettem ki véleményemet a Magyar Nemzet véleményrovatában, a Mandiner vendégszerzőjeként, valamint a vasarnap.hu és a szinhaz.online.hu felületén, egyértelműen a változást végrehajtók mellett. Engem is meglepett, hogy a kommentelhető felületek koronázatlan királynőjeként írásom szemérmetes Erzsókjánál aktívabban kárörvendő, személyem ellen mocskolódó beírót hetedhét országon belül és kívül nem lehet találni.
Amennyiben saját magára komolyan veendő művészként, értelmiségiként tekint, akkor a kommentfekália szorgos gyártójaként (Sándor Erzsi a Színház Online Facebook oldalán kommentelőként sem gyárt „kommentfekáliát”. A szerk.) miért hiszi, hogyha onnan a partra kapaszkodva lemosakszik, akkor a balos Népszava újságírójának átöltözve már szűzlányként oszthatja az észt egy kicsit szalonképesebben annál, ahogyan azt a kommentjeiben teszi. Holott a kommentfertőben és a Népszavában is ugyanaz a személy nyilatkozik meg, így bátran mondhatná mindkét helyen, hogy „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”. /Madách: Az ember tragédiája/. Nem visz rá a gusztus, hogy a tisztelt olvasóknak a sok szagos, sándorerzsis komment-gyalázkodást tálcán kínáljam fel fogyasztásra. (Sándor Erzsi a Színház Online Facebook oldalán kommentelőként sem „gyalázkodik”. A szerk.)
Így a Rátóti Zoltánt ért „savanyú a szőlő” tartalmú cikkéhez visszakanyarodva még arról szeretnék pár szót ejteni, hogy Sándor Erzsi vitatja Rátóti képességét a rektori feladat ellátásánál, ahogy írja „Rátóti pontosan tudja, hogy semmilyen képesítése sincs ehhez. Nem végzett doktori iskolát, nincsen nyelvvizsgája, nem lehetne rektor a világ egyetlen valamirevaló egyetemén sem”. Kérdésem az, hogy az SZFE most felmondott és a rendszerváltozás előtti szocialista múltban ott dolgozott vezetői maradéktalanul teljesítik a Sándor Erzsi által hivatkozott követelményt? Esetleg az ezen feltételeknek való megfelelés gordiuszi csomóját nála oldja a világnézeti hovatartozás elsődlegessége és teszi azt mellékessé és lényegtelenné, a másik oldalon viszont megköveteltté?
Sándor azt írja Rátótiról „Szakmailag egy deszkatemplommal, néhány jól megoldott szereppel tud elszámolni”. Erről az jut eszembe, hogy egy deszkatemplom falai között és akár egy pajtaszínházban is képes angyal szállni a szószék felett és lélekkel megtölteni a teret. Rátóti Zoltán kapcsán az SZFE rektori feladatairól is ezt gondolom. Sándor Erzsi meg írjon, kommenteljen szíve szerint. Elég azt tudatosítani magunkban, hogy ahol az angyalok jelen vannak, ott előbb vagy utóbb az ördögök is megjelennek. Hajrá Zoltán, hajrá új SZFE.
Bognár Zsolt /színművész/ ”
Sándor Erzsi írásából:
Sándor Erzsi a Népszavában elsőként arról ír, a Horvai-Kapás osztály elvégzése után Kaszás Attila a Vígszínházba került főszínésznek, Rátóti Zoltán meg a József Attila Színházba, “azzal az osztályfőnöki ítélettel, hogy a pálya hosszú, magának majd később jön el az ideje”.
“(…) Gondolhatta: ha színészként nem, akkor majd igazgatóként jegyezteti meg magát. Közigazgatási gyakorlóterepnek Magyarföldet tekinthette, ahol választott polgármesterként deszkatemplomot avatott. Óvoda, iskola sem volt ugyan, de templomavatáshoz talán kevésbé szigorúak az egészségügyi rendelkezések. Onnan ült át a kaposvári színház igazgatói székébe, ahonnan számos neves kollégájának kirúgását intézte. (…)” – fogalmaz Sándor Erzsi.
Sorai szerint “2016-ban Rátótiból egyszer csak sok lett a városnak”. Gyermekeire hivatkozva feladta az igazgatást és a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója lett.
“Most azt várja, hogy az a kuratórium, amelynek tagja, döntsön arról, hogy az őrá kiírt pályázatnak megfelelve alkalmas-e a Színművészeti Egyetem rektori feladatára. Rátóti pontosan tudja, hogy semmilyen képesítése sincs ehhez.
Nem végzett doktori iskolát, nincsen nyelvvizsgája, nem lehetne rektor a világ egyetlen valamirevaló egyetemén sem. Szakmailag egy deszkatemplommal, néhány jól megoldott szereppel tud elszámolni. Hatvan éves; ha most nem teljesíti be Horvai jóslatát, akkor soha. Színháztörténeti munkák apróbetűs lábjegyzetei fognak megemlékezni a működéséről. Eljött az ő ideje” – fogalmaz a Népszava oldalán Sándor Erzsi.