Halál Velencében – Kulka János főszereplésével látható a Jurányiban
2024. szeptember 29., vasárnap 15:11
Kulka János szereplésével bemutatták a Jurányiban a Halál Velencében című darabot. A színművész 2006-ban hangoskönyvben mondta fel Thomas Mann regényét, melyben egy idős professzor egy velencei utazás alkalmával szembesül személyisége eleddig rejtett oldalával, amely arra készteti, hogy szembenézzen eddigi életével.
Havas hegyek között egy férfi mozdul a szállodai szobában. A karmester megszokott rutinnal készülődik az esti koncertre. Múlnak a percek, türelmesen várja a taxit. Az idő egyre lassabban telik, s nem jön érte senki. A korábban megnyugtató, otthonos egyedüllét egyre idegenebbé válik számára – valami megváltozott.
Az előadás különféle színházi műfajjal kísérletezik: egyszerre performance, hangjáték és monodráma, amelyben az élet, a színház és az irodalom szétválaszthatatlanul összefonódik és sajátos viszonyba lép egymással.
Kulka János személye több generáció számára fogalom. Egyéni formátumú alkotóművész, összetéveszthetetlen stílussal és karizmával. 58 éves, amikor az életében egyik napról a másikra minden megváltozik. Az események óta ez az első alkalom, hogy egyedüli szereplőként lép színpadra.
„Herczeg Tamás ajánlotta néhány éve János Thomas Mann: Halál Velencében c. hangoskönyvét, hogy szerinte érdemes lenne ezzel a hanganyaggal és Jánossal egy színházi előadást létrehozni. Meghallgattam a hangoskönyvet, nagyon erősnek találtam, láttam benne a lehetőséget és elég korán arra jutottam, hogy a vizualitásnak fontos szerep jutna, ezért mielőtt Jánost megkerestem, odaadtam Ágh Márton látványtervezőnek is a hangoskönyvet, hogy hallgassa meg és gondolkozzunk rajta közösen. Ő is hasonlóan izgalmasnak tartotta, ráadásul ismerte Jánost, mert dolgoztak már együtt a 2015-ben bemutatott Faust I-II.-ben a Katona József Színházban.
Egyébként Mártonnak az volt az utolsó magyarországi színházi munkája, azóta külföldön dolgozik. Zabezsinszkij Éva dramaturggal kiegészülve, – akit Mártonhoz hasonlóan a filmes vonalról ismertem, osztálytársak voltunk az SZFE-n -, egy olyan csapat állt össze, amiben éreztem, hogy megtalálom a helyemet, izgalmasnak tartom, ahogy gondolkodnak. Jánost már egy konkrét koncepcióval kerestük meg, amelyet ő is érvényesnek tartott, úgy érezte, hogy az ötletünknek van egy olyan személyes perspektívája, ami miatt érdemes ezzel az anyaggal színpadra állnia” – nyilatkozta a produkció kapcsán Csuja László rendező.
Azt is hozzátette: „A Halál Velencében története és Kulka János élettörténete között szoros kapcsolat van, ezt az előadást, ezt a szerepet csak és kizárólag ő játszhatja el. Szerintem az elmúlásról szól ez a darab, arról, hogy képesek vagyunk-e és ha igen, hogyan tudunk szembenézni azzal, hogy mit mulasztottunk el az életünkben.”
„Ha valaki nem tudna semmit Kulka Jánosról és úgy ülne be, esetleg ki is kérhetné az egészet – de lehet-e ma Magyarországon ilyen néző? A betegsége után hatalmas eredmény, amit felmutat, nagyon sok fejlesztő foglalkozás eredménye lehet az, hogy egy bögrét így tud megfogni. Ez az út nem látszik az előadásban, az előadás létrehozói a néző tájékozottságára szükségszerűen építenek.
Hiába nézem évtizedek óta, elhittem neki, hogy ő maga a kicsit unatkozó, ráérős karmester, aki készül a fellépésére. Korábban sosem képzeltem el, hogyan gyakorolja a vezénylést otthon egyedül egy karmester – milyen lehet zenekar nélkül vezényelni?” – írta a Mezei Néző.
„Nagyjából olyan különös helyzet lehet, mint amilyen ez a performansz, ahol látjuk Kulka Jánost egészen természetesen létezni, és közben kisebb szünetekkel hallgatjuk azt a hangoskönyvet, amelyet még 2006-ban készített (a Parlando Studióval) – Thomas Mann Halál Velencében c. kisregényét olvasta fel. Az, hogy mi hangzik el a szövegből, mi nem, nyilván Zabezsinszkij Éva dramaturg és Csuja László rendező döntése – a lényeg átjön. Módunk van elmerülni a színész látványában, és a szöveget is hallgatva esetleg magunk is elgondolkozunk azon, hogy valóban bármikor bármi megeshet velünk is, semmire nincs garancia, ugyanakkor vannak csodák is, és mindenféle mélypontról vissza lehet jönni” – teszi hozzá a Mezei Néző.