A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő dalain generációk nevelkedtek, és a hangja mai napig belengi a gyerekszobákat. A napokban ünnepelte 80. születésnapját Halász Judit, akivel a life.hu készített ünnepi interjút. Lapszemle.

A második világháború alatt született, és mégis, bármikor beszél a gyerekkoráról, úgy írja le, mint egy csodás időszakot: „Az édesanyám, a nagynéném és a nagyszüleim vigyáztak rám, és mivel én voltam a családban akkor az egyedüli gyerek, minden szeretet felém irányult. Rengeteget foglalkoztak velem, fantasztikus történeteket meséltek, verseket mondtak és természetesen sokat játszottam azokkal, akik otthon maradtak. Ennél többről, mint a figyelemről és a szeretetről nem is álmodhat egy kisgyerek. A szörnyűségekről, a valóságról én csak évekkel később szereztem tudomást.”

Az életében meghatározó két hosszú kapcsolat. Jóban és rosszban kitart nemcsak a férje, hanem a Vígszínház mellett is, ahol már 57 éve a társulat tagja. A kérdésre, fontos-e számára a hűség, elárulta: „Inkább úgy fogalmaznék, hogy ha sikerül jól választanunk és megtaláljuk azt a helyet, vagy személyt, akivel szeretetünket, gondunkat, örömünket meg tudjuk osztani, ahol élni tudjuk az életünket, akkor nincs okunk változtatni. Jönnek persze olyan pillanatok, amelyek próba elé állítanak minket, és egy hosszú kapcsolatban semmi sem egyformán szép és jó, vannak hullámhegyek és völgyek, lehetnek szünetek, de meg kell próbálni úgy alakítani a dolgokat, hogy minél kevesebb időt töltsünk lent, és minél többet fent. Ezért tenni kell, mert önmagától még semmi sem lett tökéletes.”

Arról szólva, mi a titok, úgy nyilatkozott: „Erről egy egész hosszú beszélgetést lehetne folytatni, de azt hiszem, talán az érdeklődés és az egymás iránt érzett szeretet a legfontosabb. Mikor az ember úgy érzi, hogy ami a másiknak öröm, az neki is az, és ami a másiknak fájdalom, vagy bosszúság, az neki is ugyanúgy fáj.”

Azt is hozzátette, Várkonyi Zoltán hívta a Vígszínházba, ahol csodásan éreztem magát, ám egyszer a direktor adott egy rádióinterjút, ahol arról beszélt, hogy a színészeknek nagyjából öt évente váltania kell, ezért megkérdezte tőle, mit szólna, ha máshol folytatná: „Nem felejtem el, amit ott kaptam tőle, mert olyan mérges lett, hogy utána hosszú mosolyszünet következett.” 

A nézőkróm szólva úgy fogalmazott: „Szokták azt is mondani, hogy fontos a közönség elismerése. Valóban így van, mert, amíg egy díjat ki tudok tenni a polcra, a nézők kegyéért minden alkalommal újra és újra meg kell harcolni.”

Annak kapcsán, hogy generációk nőttek fel a dalait hallgatva, úgy nyilatkozott: „Eleinte az ország anyukájának mondtak, mára nagymamájává avanzsáltam. Előfordul, hogy megállítanak az utcán harmincéves fiatalok és olyan szépeket mondanak a dalaimról, arról, hogy milyen hatással volt a gyermekkorukra, hogy mindig meghatódom. Felnőttek és családot alapítottak azok az emberek, akiknek az első lemezeim készültek, és most ők, akik hallgatták a dalaimat, elhozzák a koncertjeimre a saját gyerekeiket. Ez egészen különleges élmény, más nekik játszani, mint csak a gyerekeknek, ezért már nemcsak a picikhez, hanem a szülőkhöz is szólok. Emiatt született meg A dal ugyanaz marad, amit Bródy olyan szépen megírt, hogy amikor először hallottam, majdnem én is elsírtam magam.”

Rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie az élete során, volt autóbalesete, komolyabb betegsége, mégis úgy tűnik, sikerült megőriznie a jókedvét:

„Szörnyű, ha valaki szomorúan éli az életét, mert addig tart az élet, amíg az ember kíváncsisága és jókedve is tart. Nem lehetünk mindig boldogok, nekem sincs mindig jó hangulatom, de igyekszem ragaszkodni azokhoz a dolgokhoz, melyekből erőt tudok meríteni, amelyek feltöltenek energiával és ezekre összpontosítok. Ilyen a családom, ilyen egy jó színházi előadás, egy könyv vagy az utazás.”

Halász Juditnak most októberben jelenik meg egy best of lemeze az első 15 év legismertebb és legnépszerűbb dalaiból, az eredeti felvételekkel, a Hungarotonnál: „Azt a merész címet adtam neki, hogy MIÉNK A VILÁG. Ezeknek a daloknak a java része a kicsikhez szól és remélem, valóban övék lesz a világ!” – mondja.