Halász Juditot a Méltóság hangja című jótékonysági koncert kapcsán faggatta a WMN.
Nemrég először fordult elő, hogy lemondott gyerekkoncertet. Ennek kapcsán a WMN emlékeztette Halász Juditot, hogy még rákbetegen is fellépett – ami nemcsak elképesztő elhivatottságról, hanem óriási lelkierőről is árulkodik. A színésznő úgy fogalmazott:
“Az igazsághoz hozzátartozik, hogy olyan sokat kapok a nézőtérről – energiát, szeretetet, figyelmet –, hogy azt hiszem, az inkább segíti a gyógyulást, az épen maradást. Nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki ezt meg tudja élni.”
Annak kapcsán, hogy január 18-án pedig egy igazán nemes ügy miatt lép színpadra: a Cziffra Fesztivál keretein belül rendezik meg a Méltóság hangja című jótékonysági koncertet, melynek bevételét a Budapest Hospice Ház egy betegszobájának éves fenntartására ajánlják fel, kifejtette:
“Van egy gyönyörű dalom Tóth Krisztina versére, az Altató, amit annak idején Cipő zenésített meg, aki most már több mint tíz éve nincs köztünk. Mindig arra gondolok, hogy ha ezt a dalt valaki meghallgatja vagy elolvassa, akkor azzal sokkal, de sokkal könnyebben tud beszélni a gyerekének is arról, hogy mit jelent az elmúlás, mi az, ha valaki elmegy.
Széppé nem lehet ezt tenni, mert a halál nem szép, az elmúlás nem szép, de valamilyen magyarázatot azért ad annak is, aki most tanul meg élni.”
“A halálban a nincs a legnehezebb, azt nagyon nehéz megértenünk és elhelyeznünk a lelkünkben. Az is igaz, hogy az ember nem szeret azon gondolkodni, hogy egyszer véget ér az élete – és szerintem nem is kell rajta jó előre gondolkodni, mert eljön az idő, amikor úgyis kénytelenek leszünk szembenézni ezzel a ténnyel. Addig azonban élni kell az élet örömével, azzal az ajándékkal, ami az élet maga” – tette hozzá.
A kérdésre, honnan hozza ezt a derűt és életörömöt, ami a színpadról is sugárzik, azt felelte: “Talán abból a belső meggyőződésből jön, hogy bár tisztában vagyok vele, milyen nehéz és fájdalmas veszteségek érhetik az embert, az életet mégis ajándéknak tekintem, ami rengeteg gyönyörűséggel, szépséggel járhat, ha az ember tud vele élni.
Ha nyitott tud lenni a sok érdekességre és csodára a Földön. Így talán könnyebb élvezni az életet, és nem azon gondolkodni, mi lesz, ha véget ér.”