Fazakas Péter rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró A játszma című filmjének premierjével indult az idei Veszprémi Mozgókép Fesztivál június 9-én. Hámori Gabriellával beszélgetett az Index a megalkuvásról, elnyomásról, valamint Kulka János filmtörténeti teljesítményéről.

Az általa megformált Éva, a sikeres szocialista kém, egy erős, karriertudatos nő, aki egy jelenetben elmondja, hogy mindennél fontosabb számára a párja. De mi történik azzal, aki ilyen helyzetben a karriert választja?

„Attól függ, hogy valaki mit akar igazán. Látunk olyan embereket, akikben egyszerre működnek teljesen ellentétes vágyak. Van, aki ezt képes artikulálni, pontosan tudja, de ennek ellenére egy olyan rendszer működtetője marad, amiben már maga sem hisz. Érzi, hogy a nyaka körül a hurok, de azt nem fogja fel, hogy ezt a hurkot pont ő, és a hozzá hasonlók húzzák egyre szorosabbra. (…) Éva olyan szintű belső ember egy rendszerben, ahol már komolyan befolyásolhatná annak működését, nemcsak a többi emberét, de saját sorsát is. (…) Csak talán már nem hiszi el, hogy hatni tudna. Általában is nagy kérdés, hogy elhisszük-e azt, hogy alakíthatjuk a sorsunkat. Ez persze már filozófiai kérdés is, tehát képesek vagyunk-e arra, hogy megismerjük magunkat, meghatározzuk, kik is vagyunk valójában, és mit is szeretnénk kezdeni saját magunkkal ebben a világban. Alakíthatod a sorsodat? Képes vagy meghatározni saját valós céljaidat, és mindent annak a szolgálatába állítani ahelyett, hogy más vágyait szolgálod, amit igazából egyáltalán nem akarsz? Ilyen szempontból A játszma valóban nem kémfilm, hanem egy dráma, ami a sorsalakításról is szól. Benne van az elnyomó rendszerek felépítése, illetve az is, mennyire rigid, rugalmatlan az a szisztéma” – fejtette ki a színésznő, aki elárulta, nagyon fontos számára ez a film.

„Ott van például a filmbéli férjem, Nagy Zsolt. (…) Az ő dilemmája a filmben a tehetség, illetve az, hogyan tud érvényesülni valaki, akit tehetséggel áldott meg a sors. A filmben úgy dönt, hogy erre akkor van esélye, ha beépül a rendszerbe. Fausti dilemma, amit Zsolt nagyon szépen épít fel. Elképesztően erős létezés van a nagyon szikár színészi munkája mögött. (…) Ő a valóságban egy igen őszinte ember, akinek ebben a filmben egy olyan férfit kellett eljátszania, aki képes az őszinteségre, de az, amit szolgál, megfosztja attól, hogy őszinte lehessen, még saját magával szemben sem lehet az. Ezzel küzd. Zsolt élete egyik kimagasló alakítását látjuk ebben a filmben. És nem ő az egyetlen. Hatalmas élmény volt számomra látni, megélni, hogy milyen emberekkel, színészekkel játszhatok együtt.”

Például Kulka Jánossal, akinek ez az első filmszerepe, miután a stroke megváltoztatta az életét:
„Nem tudom, hogy fogalmazzam meg azt, amit vele kapcsolatban érzek, hogy ne hasson közhelyesnek, túl romantikusnak, vagy érzelgősnek. Bármi is történt vele, azt, ami a színészet, a művészet lényege, nem veszítette el. (…) A létezés, az alkotás olyan magas fokát látjuk Kulka Jánostól, amelyben már összeér az emberi minőség és a művészi csúcsteljesítmény. Önmagában ezért is azt mondom mindenkinek, hogy nyomás a moziba! Ilyen csodát nem láthat akárhol az ember. (…) Elmondhatatlan, milyen fajsúlyossá vált a közös munka. Dolgozol egy kollégával, még azt sem tudod biztosan, hogy minden szót ért-e, vagy úgy érti-e, ahogy te, és közben tudod, érzed, hogy sokkal többet ért nálad, hogy sokkal butább, vagy ostobább vagy, mint ő. János nagyon sok mindenben rég fölöttünk van. Földöntúli érzés” – számolt be Hámori Gabriella.

A felvetésre, miszerint meglehetősen mozgalmas és színes az élete, ahhoz képest különösen, hogy van egy kicsi gyereke, a színésznő úgy fogalmazott: „Úgy döntöttem, hogy nagyon megválogatom, milyen felkéréseket fogadok el. Sokszor mondtam nemet, ami nem tett jót a bankszámlámnak, de megéri. Amikor Lotti megölel, ad egy puszit, annál jobb nincs, jó, hogy mindennap vele vagyok, látom, hogy fejlődik. Sokkal kevesebbet játszom színházban, mint előtte. Ügyesen kell kitalálnom, hogy mikor és mennyit dolgozom, hogy ne kelljen túl sokat nélkülözni a színésznő anyukát. Ami egyre fontosabb az életemben, az a színházon és a filmen kívüli életem, a jógaoktatás, az, hogy képezzem tovább magam ebben. Sokkal közvetlenebb, ahogyan tudok az emberekkel együttműködni a közös gyakorlásban, ez nekem biztosan utam.”