Hámori Gabriella színésznőt kérdezte a We Love Budapest.
A teljes interjú itt olvasható.
A kérdésre, hogy a kényszerű bezártság mit változtatott a szokásain, az élete ritmusán, elmondta: “Ma füstölőt gyújtottam, indiai zenét hallgattam és jógagyakorlatokat végeztem. Erre mindig is vágytam, de soha nem tudtam igazán beilleszteni a napomba. Ösztönösen csupa olyan dolgot csinálok, amire egyébként nincs időm: sokat olvasok, beszélek a barátaimmal, játszom a kislányommal, igyekszem fejleszteni a beszédét és a logikáját. Még pici, és abban a korban van, amikor egyre meglepőbb és szórakoztatóbb az önkifejezése.”
Arról is beszélt, hogy a leállás egy több hónapja tartó Örkény Színházas próbafolyamatba is beleszólt (Racine: Andromakhéja Gáspár Ildikó rendezésében): “Viszont ebből a darabból Gáspár Ildikó rendező ötlete alapján készült egy online verzió, amihez egy applikáció segítségével, otthoni környezetben rögzítettük a jeleneteket. És itt jön a kérdésben említett jó része a karanténnak. Újra csak kiderült, hogy az ember tulajdonképpen mennyire nagyon találékony. Adódjon bármilyen helyzet, mindig megpróbálja átmenteni azokat az értékeket, amelyek fontosak a számára, illetve megpróbál valamilyen módon kapcsolatban maradni a külvilággal. Érdekes egyébként, hogy most pont a virtuális tér a kapcsolattartás legélhetőbb formája, amit normális helyzetben, a valódi jelenléttel összehasonlítva, sokan természetellenesnek és manipuláltnak tartanak.”
“A bezártság mellett más megoldandó helyzeteink is vannak. Nálunk, az összetartó családi kemény mag életében mindenkinek nagy, személyes változása zajlik éppen: szétköltözés, komoly szakmai döntéshelyzetek, gyermekáldás, nehéz anyagi helyzet, vagy éppen új kezdet. Mindenki megpróbál mindenkinek a támasza lenni. Arra jutottam, hogy ez a legfontosabb, az érdekmentes segítő összefogás”- fejtette ki a színésznő.
Arról, hogyan látja magát egy év múlva, illetve mit szeretne, miben változtassa meg a járvány a világot, elmondta: “(…) Most olyan időszakot élünk, amikor bármi lehetséges, mi pedig hihetetlen gyorsasággal hozzászokunk ehhez. (…) Összeteszem a két kezemet, hogy ne zökkenjünk vissza a régi kerékvágásba abszurd módon, egy csapásra, ha majd ennek, ami most van, nagy nehezen vége lesz. Nagyon sok vesztesége lesz ennek az időszaknak, emberéletek, kimerültség az egészségügyi fronton, és a gazdasági összeomlás miatti tönkrement sorsok. Ha már ennek megfizetjük az árát, muszáj, hogy mindannyian felismerjük, mennyire élhetetlen, harácsoló világot teremtettünk a magunk számára. Remélem, hogy sokkal visszafogottabbak, igazságosabbak és mértéktartóbbak lesznek az emberek, bár sok jel mutat arra, hogy az emberi önzés még mindig nagyon erős. De én még bizakodó vagyok” – árulta el Hámori Gabriella.