A félelem – visszatérő eleme ez a szó, ez az érzés Veiszer Alinda legújabb műsorának, amiben Hámori Gabriella Jászai Mari-díjas színésznővel beszélget. A bő ötvenperces interjút itt tudják megnézni jelképes támogatásért cserébe.

„Rájöttem, hogy nagyon sok mindenkit megbántottam az életemben” – kezdi a beszélgetés elején a vendég, és a kérdésre, hogy mivel bántotta meg őket, máris elhangzik válaszként ez a szó.

„A félelmeimmel. A félelmeim bennem sokszor olyan indulatokat generáltak, ami mondjuk egy kapcsolatban kijött és ráment a másik emberre. Munkában kevésbé… Nagyon fegyelmezett dolog a mi műfajunk, ott ezek az érzések nem tudnak ekkora teret nyerni, szublimálódnak, átalakulnak valamivé. De rájöttem, hogy a magánéletemet úgy tudom rendbe rakni, ha járok terápiára” – vallotta Hámori Gabriella. Emellett elkezdett jógázni, ma már jógaoktató is, és úgy fogalmaz: „A nyugati pszichológia mellett nekem kell valami, ami foglalkozik olyan elérhetetlen dolgokkal, amiket magamtól nem tudok feltérképezni vagy megérinteni.”

A beszélgetésben szóba kerül az a Baptiste című angol sorozat, amit a BBC kezdett vetíteni nyáron és amiben Hámori egy szélsőjobbos politikusnőt alakít, aki rájátszik a társadalom félelmeire. Ez nemcsak azért érdekes, mert ez a színésznő első sorozatszerepe, hanem azért, mert miután apai nagyapja, Horthy egykori lovasa emberi roncsként hazatért a szovjet büntetőtáborból, „akkor apám eldöntötte, hogy minden szélsőség beteg és gyilkos, és erre tanított”.

A felvetésre, miszerint egy szélsőséges karaktert eljátszani azzal is járhat, hogy valamit megértünk annak igazságából, Hámori Gabriella úgy reagált: „Ehhez feltétlenül muszáj. Ahhoz is, hogy együtt éljünk ezen a bolygón, és jól alakuljanak a dolgok – el kéne jutni idáig. A zsigeri félelmekből adódóan iszonyú nehéz, hogy ne félj attól, amit egy ilyen ember állít, úgy, hogy hordozol egy családi traumát. (…) (A szerepformálás során) elindultunk egy olyan irányba, hogy mindenféleképpen értsem meg az igazságát, mindenféleképpen tegyem őt érthetővé és szimpatikussá.”

A kérdésre, hogyan hatott a gondolkodására az, hogy egy ilyen karakter igazságát meg kellett értenie, most már jobban megérti-e, miért kell könyvet ledarálni, a színésznő elmondta: „Ezek mind félelmekből származó gesztusok. Nekem az volt a megfejtésem erre a női karakterre, hogy a hiányérzet, a beteljesületlenség, az a deficit, ami a sajátja valahogy egy ilyen cselekedetre készteti, ezáltal tud valamiféle elégtételt nyerni.”

Hámori Gabriella arról is beszél az interjúban, hogy a munkájától függetlenül is érdekli a közélet, a világ dolgai: „Engem izgat, hogy mi történik az egészségügyben, mi történik az oktatásban. (…) Pont az volt a jó abban, hogy egy időre elmentem Magyarországról, hogy visszatértem a valóságba, amit egyébként, ha állandóan kis műhelyekben, burokban dolgozol, már kevésbé érzékelsz. (…) Én nagyon szeretek negyven pluszos lenni. Mert azt érzem, ma már sokkal jobban ki tudom fejezni magam és sokkal jobban meg tudom élni a valóságot.”

A BBC-s sorozat nem az első külföldi munkája a színésznőnek. Hámori Gabriella 2011-től kezdve több éven át külföldön, Berlinben és Los Angelesben is megkísérelt színészi karriert építeni, egy Mission: Impossible-film castingján a főszereplő szerepére hallgatták meg.

„Az egész pályánk arról szól, hogy fel kell ismerni helyzeteket, azt, amikor már elmentél a falig vagy kiégett benned valami, amikor el lehet válni, hogy aztán újrainduljon valami szép. Fel kell ismerni, hogy most kell egy új impulzus” – indokolja, miért érezte úgy, hogy Magyarországon ismert és sikeres színésznőként valami gyökeresen mást kell kipróbálnia. Saját bevallása szerint a hazatérésekor döbbent rá, volt, akit megbántott azzal, hogy egy időre távozott. Ezzel együtt úgy gondolja: „El kell hagynod egy idő után azt a helyet, ami téged meghatározott, én ebben hiszek. Picit el kell mozdulni.”

Szó esik a beszélgetésben arról is, hogy hamarosan mozikba kerül a Legjobb tudomásom szerint című film, amiben Hámori Gabriella a főszereplő – egy olyan nőt alakít, akivel a figura elmondása szerint erőszak történt: „A film elképesztően megforgatja a nézőt”, mondja róla Alinda, hozzátéve, hogy sokszor nem tudjuk eldönteni, megtörtént-e az erőszak vagy sem. A műsorvezető szerint ez a film azért nagyon fontos, mert „iszonyúan alkalmas arra, hogy reagáljon a korra, amiben élünk”.

„Nagyon komoly alkotópárossal dolgozhattam [Lőrincz Nándor, Nagy Bálint a két rendező]. Azt veszem észre, hogy a film valóban hat az emberekre, és ez nagyon jó, hiszen ezért készült. De bizonyos értelemben egy gonosz film, mert átélhetővé teszi, min lehet keresztülmenni akkor, ha állítasz egy ilyen erős dolgot, hogy téged bántalmaztak” – fogalmaz Hámori.

Az interjúban mesél arról, hogyan készült a filmre, hogy találkozott bántalmazások áldozatainak segítőivel, a NaNe pszichológusával, hogy találkozott Makai Viktóriával, azzal a többszörös magyar bajnok hosszútávfutóval, akit 2018-ban egy esti edzésén megtámadott, majd brutálisan bántalmazott és szexre kényszerített egy – azóta jogerősen elítélt – férfi. Mesélt arról, mekkora „újratraumatizálódást” jelent az, hogy a kihallgatásokon, szembesítéseken újra és újra el kell mondani, amit az illető átélt. „Nekem azt kellett játszanom, ami történik, ami történt egy emberrel”, mondja, anélkül, hogy elárulná, mi a film vége, és amikor Alinda azt mondja: „úgy éreztem, bekattantál”, azt feleli: „igen… igen, ez egy nagyon erős állapot, amit nekem visszanézni is nagyon nehéz volt”.

Azt is megvallotta: ő maga nem volt erőszak áldozata, de előfordult, hogy olyan helyzetbe került, ahol verbális abúzus érte. Az osztályfőnöke Marton László volt a főiskolán – idézi fel a téma apropóján Alinda; adódik is a kérdést: „hová tetted magadban, ami elhangzott róla a médiában?”

„Nemrég volt a huszadik osztálytalálkozónk, ahol felmerült ez a téma. Mi egy tökéletes felszínt láttunk, nem is sejtettük, hogy itt lenne bármi gond és nem hallottunk sztorikat Marton Lászlóról. Olyan mértékben rejtve volt előttünk bármilyen történet… És minket egy rossz mondat nem ért, egy úriemberrel volt dolgunk… De Sárosdi Lilla nekem jó barátom, egy pillanatig nem gondoltam, hogy amit állít, az nem igaz. (…) Ez a történet bennem van, fortyog, nagyon felkavaró számomra ez a Marton-téma és mindaz, ami a közbeszédben Lillára zúdult azért, mert felszólalt. (…) Fontos, hogy kimondjuk az igazságot” – nyilatkozta Hámori Gabriella.

Azt is hozzátette: „Sokan nem is tudják, hogy a mi szakmánk mennyire erkölcsös, hogy mennyire figyelünk egymás határaira – kivéve azokat, akik a határokat elementáris erővel hágják át.”

Az interjút itt tudják megnézni jelképes támogatásért cserébe.