Egy árván maradt, esendő kislány, egy velejéig gonosz mostoha, két kegyetlen mostohatestvér; meg galambok, borsó és lencse, elhagyott cipellő; végül öröm, boldogság és hercegi igazságszolgáltatás: ez a Grimm fivérek klasszikus Hamupipőkéje dióhéjban. A színház előadása most egész más világot rajzol meg a jól ismert történeten keresztül.

Gimesi Dóra adaptációja a viktoriánus Angliába helyezi és új színekkel gazdagítja az alapművet – mondja Markó Róbert rendező. – Bár távoli korba került a mese, az igazsága megmarad. Két világrend csap itt össze: Hamupipőke, a fiúsan szertelen, szabadszellemű kamasz és a mostoha, a régi, klasszikus világrend hűséges őrzője.

Tulajdonképpen egy kamaszlány és a szülei számos konfliktussal terhelt viszonyát láthatjuk a színpadon.

Sok kérdést felvet ez a mese az elbizonytalanodás kapcsán is. Számos trauma, tragédia törheti meg az életutunkat: az apa elvesztése, a mostohaanya érkezése, a családi béke megbomlása…

Hogyan menjünk tovább? Küzdelem, elengedés, új célok meghatározása – milyen stratégiát válasszunk? Bízok benne, hogy ezek a kérdések sokáig tudnak majd munkálkodni a nézőkben – ajánlja az előadást Markó Róbert.

A Hamupipőkét alakító Prohászka Fanni elárulta, már az olvasópróbán elvarázsolták őt a jelmezek és díszletek tervei, és maga az átirat is, ami megtartva a mese kedvességét és báját, mégis kihangsúlyozza az emberi igazságokat. – Nagyon sok mesei elemet, varázslatot az emberi döntések helyettesítenek Gimesi Dóra átiratában.

Így sokkal inkább szól az emberről, a saját döntésekről, az útkeresésről – magyarázza a színművésznő.

Hamupipőke és a herceg sem találja a helyét az etikett által túlszabályozott világban, nem akarnak beállni a sorba, hanem fel akarják fedezni a világot a maguk módján. Így találnak végül egymásra, és születik meg bennük a szerelem, ami független a társadalmi rangoktól. Ez a szerelem az, ami Hamupipőkét is felszabadítja, és élni kezdi a saját életét együtt a szeretett férfival – mondja Prohászka Fanni.

14 évvel ezelőtt a Mostohát alakító Seres Ildikó maga is megrendezte a Hamupipőkét; ő a rokokó világába képzelte a Romhányi József-féle történetet.

– Markó Róbert a viktoriánus korba helyezi. Izgalmas korszak ez, az ipari forradalom, a találmányok kora. Ez a Mostoha talán kevésbé elfogult lányaival, sok energiát fektet nevelésükbe, azt remélve, jövőjüket majd egy jó házasság biztosítja. Ő maga is új férjétől várja az anyagi biztonságot, akinek váratlan halála nem rázza meg különösebben. Kemény, törtető, céltudatos nő. Minden vágya, hogy királyi anyós lehessen – meséli a színművésznő.

– A 19. század polgári feleségideálja az engedelmes, férjét tisztelő és kiszolgáló nő volt, aki nem túl okos, nem túl művelt, csak annyira, hogy a szalonokban ne kelljen szégyenkezni miatta. De a szoros fűzőkbe, krinolinba zárt nők között is egyre több volt a szabadgondolkodású, lázadó személyiség. A szabálykövetés talán biztonságosabb, de azt gondolom, az a normális, ha egy fiatal lázadó. Néha hátra kell lépni, és hagyni a fiatalokat, hogy megvívhassák saját csatáikat – részletezi.

Hozzáteszi, ez a Hamupipőke kicsit más, mint ahogy eddig ismertük. – Vele nem csak egyszerűen megtörténnek a dolgok. Képes megfogalmazni a vágyait, érdekli a világ, döntéseket hoz, saját sorsát alakítja. Olyan példa, akivel könnyű és érdemes azonosulni – ajánlja az előadást Seres Ildikó.

Játsszák: Prohászka Fanni, Seres Ildikó, Kincses Károly, Horváth Alexandra, Mészöly Anna, Koller Krisztián és Kokics Péter

Díszlettervező: Bobor Ágnes BOBOR ÁGNES
Jelmeztervező: Pilinyi Márta
Zene: Tarr Bernadett
Koreográfus: Kozma Attila
Dramaturg: Nagy Orsolya
Rendezte: Markó Róbert