Péntek este bemutatta legújabb nagyszínpadi produkcióját a Budapest Bábszínház. A Hamupipőkét Gimesi Dóra átiratában, Kuthy Ágnes rendezésében láthatja a közönség.

A Budapest Bábszínház új előadása ezúttal a kosztümös filmekből jól ismert korba, a 19. századba helyezi a történetet. A ragyogó bálok, táncrendek, szigorú viselkedési szabályok korába. Az ipari forradalom, a természettudományos felfedezések, a világ körüli utazások korába. Egy világba, amelyben nincs még Instagram, mégis mindennél fontosabb a látszat. Egy világba, ahol a tudomány, a fizika is lehet igazi varázslat.

Hamupipőkének, a mindig úton lévő hajóskapitány kamasz lányának mostohája szeretetlensége és mostohatestvérei bántásai mellett saját bizonytalanságával is meg kell küzdenie, hogy elindulhasson a felnőtté válás útján. Segítőtársai a korlátlan fantázia, a csillapíthatatlan tudásvágy, a kérlelhetetlen igazságérzet. Vajon sikerül-e megtalálja a saját útját? És mi történik, ha ezt az utat véletlenül épp egy, elrendezett jövője elől menekülő trónörökös keresztezi?

„Az érdekelt, hogy egy átlagos lány, aki eleve csonka családban nevelkedik, nálunk pedig még az édesapját is elveszíti a történet során, hogyan küzd meg ezzel a helyzettel. Születésekor elveszítette a női mintát, apja a példaérték, akit követni szeretne. Azonban a mi történetünk a 19. század körül, a gyarmati időkben játszódik. Az apa elutazik, a még kialakulatlan személyiséggel rendelkező kamaszlány pedig három idegen nővel találja magát szembe, akik kiforgatják abból, amije van. Egy ponton már nem csak a státuszát, a családját veszíti el, de a nevét is, ő pedig elképesztő erővel rántja ki magát a lehetetlen helyzetből” – nyilatkozta a produkció kapcsán Kuthy Ágnes rendező a Revizornak.

A felvetésre, miszerint a lencseválogatásra céloz, amikor Hamupipőke először szegül szembe igazán a mostohával meg a két lányával, a rendező elárulta: „Igen, nálunk ez kulcsfontosságú pillanat: Hamupipőke ekkor jön rá, hogy fel kell nőnie. El kell mennie a bálba, ehhez viszont a belső fejlődésében muszáj egy nagyot lépnie. A lencseválogatás kegyetlen, egyben teljesíthetetlen feladat. A lencsék nálunk az elveszett identitása pillanatképeiként tűnnek fel, köztük pozitív és negatív emlékek egyaránt megjelennek. Az egyik képen az apa szeretetteljesen átöleli, de egy másikon a mostoha bottal támad rá. Ezek a mozaikok támogatják vagy éppen gátolják a felnövési folyamatot, Hamupipőkének pedig muszáj rendet tennie a képek áradatában, amikor eldönti, hogy miből tud épülni, illetve mi az, ami akadályozza a továbblépésben. Rendet kell tenni, nem csak a lencsék kiválogatásában, hanem önmagában is, hogy következő szintre léphessen.”

Az árnyszínházról, mint formáról szólva úgy nyilatkozott: „Miután a doktori disszertációm a kortárs árnyszínházról szól, ezt tanítom, ezen gondolkodom évtizedek óta, sőt ha a lakásomban körbenézel, mindenütt írásvetítőket meg statívokat találsz, ez a tyúk vagy tojás kérdése. Tény, hogy ilyen léptékű árnyszínházi előadást még sosem csináltam, de mostanra vagyok annyira felkészült, hogy meg mertem ezt lépni. Az elsődleges cél, hogy az árnyjelenségeket árnyjelenésekké tegyük, ami azt jelenti, hogy szöveggel nem elmondható többletjelentéseket rendelünk a víziók mellé. Nekem mindig fontos, hogy a kisebbeket minél több varázslattal nyűgözzem le, de a nagyok se unatkozzanak a nézőtéren.”

Alkotók:

Író: Gimesi Dóra, Zeneszerző: Pirisi László
Díszlet- és jelmeztervező: Michac Gábor, Árnytervező: Kuthy Ágnes, Michac Gábor
Szcenika: Torma Gábor, Fénytervező: Szondi György
Koreográfus: Kovács Domokos, Rendezőasszisztens: Csonka Maresz

Szereplők:
Hamupipőke: Csarkó Bettina, Mostoha: Pallai Mara
Amália: Pájer Alma Virág, Emília: Podlovics Laura
Apa: Hannus Zoltán, Királyfi: L. Nagy Attila, Leopold: Tatai Zsolt

Árnyjáték: Bánky Eszter, Juhász Ibolya, Karádi Borbála, Kemény István, Kovács Katalin, Rusz Judit

Színlap és jegyvásárlás itt.

Fotó: Piti Marcell