Harsányi Attila, a Miskolci Nemzeti Színház tagja kapta idén a Kaszás Attila-díjat. Ennek kapcsán kérdezte a Kultúra.hu.
A teljes interjú ITT érhető el.
A kérdésre, mekkora izgalom, amikor a Kaszás Attila-díj jelöltjeként ül a nézőtéren, Harsányi Attila elmondta:
“Az egy nagyon fura érzés, mert matematikailag a nullához konvergál az, hogy te ennek valaha életedben részese leszel. Mennyi erre az esély, ha összeszámolod, hány színész van Magyarországon meg határon túl? Nagyjából kétezer, háromezer az egyhez az, hogy bekerülsz a három jelölt közé. (…) A Kaszás Attila-díj átadóján egyszerűen csak boldog voltam. Ott ült a kisfiam, a feleségem, az anyám, és ahogy fölmentem a színpadra, a kisfiam meg látta, hogy apa átvesz valamit – amiből ő persze semmit nem értett –, hirtelen én is kívülről néztem magamra, mint egy gyerekre, aki teljesen meglepett, bizonytalan ebben a helyzetben, keresi, hogyan kell ebben jól viselkedni. Aztán pedig úgy éreztem, pár napig jó lesz Harsányi Attilának lenni” – tette hozzá.
Arról szólva, miként fogadta őt díjazottként a miskolci társulat, elárulta:
“Valami egészen hihetetlen oknál fogva ők tényleg azt gondolják, én ezt a díjat valamiért megérdemeltem. Hogy miért, azt inkább tőlük kellene megkérdezni, mert én hiába kutakodok magamban, nem tudok rájönni. És ezt egyáltalán nem az álszerénység mondatja velem. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor bemész a kaszinóba, fölteszed a pirosra az összes pénzedet, az véletlenül kijön, és bankot robbantasz.
Ruszt Józseftől tanultam mindent a színházról, és vele, nála a „csinálás” nem csak annyit jelentett, hogy fölmentünk a színpadra, és előadtuk a művészetet. Ott mi készítettük ki magunknak a jelmezt, nem volt öltöztető, mi díszítettünk, volt, hogy a színpadot mi mostuk fel. Ugyanígy vagyunk az Aradi Kamaraszínházzal is, amikor járjuk akár Magyarországot, akár a szórványt. Itt, Miskolcon se tudom megállni, hogy amikor a rendező azt mondja egy próbán, ki kell vinni egy széket, én ne ugorjak. Ha ott vagyok, ha elbírom, miért jöjjön a díszítő? Valószínűleg Ruszt miatt nem sikerült elszállni ezen az iszonyú egoista pályán.”