Az Orlai Produkció új előadása a Határátlépések bemutatóját a Városmajorban láthatja a közönség Dömötör András rendezésében. Az előadás próbafolyamata valódi kollektív munka volt, amelyben a színészek legalább annyi kreatív energiával vettek részt, mint a rendező.

Nem előzmény nélküli előadás a Határátlépések, így a felállás sokak számára ismerős lehet: Járó Zsuzsa, Kovács Patrícia, Mészáros Máté, Ötvös András és Schruff Milán két évvel ezelőtt már dolgozott egy közös produkcióban Dömötör András rendezővel, amelynek címe Second life volt.

Az az előadás arról szólt, mi lett volna, ha ez az öt színész más döntéseket hoz az életben, más hivatást, életpályát választ. A felvázolt alternatív univerzumokban rengeteg volt a humor, az önirónia, az önismeret és a dráma, nem csoda tehát, hogy e szuggesztív előadás nagyon sok elismerő kritikát kapott, és rengeteg meghívást országszerte vidéki színházaktól és fesztiváloktól.

A Határátlépések a Second life folytatásának tekinthető, ugyanazok az alkotók készítették, ugyanazzal a munkamódszerrel. De tematikailag nem kapcsolódik hozzá, különálló, önmagában is értelmezhető előadás születik ismét, így azok számára is nagyszerű választás, akik a Second life-ról lemaradtak.

Ami összeköti a két művet az az, hogy mindkettő a benne játszó színészek valós, megélt történeteiből indul ki. Ám mindkettő sokkal többet vállal, mint egy kellemes és szórakoztató anekdotázgatás. Ugyanakkor mégsem hiányoznak belőle a kellemes és szórakoztató pillanatok sem.

„A Határátlépéseknél azokat a helyzeteket kerestük, amikor ők, öten valamilyen határhelyzetbe kerültek az életükben, és vagy átlépték azt, vagy nem tudtak átlépni ezen az akadályon. A kérdéskör nagyon sokféle történetet hozott magával: gyerekkori sztorikat, vagy azt, hogy a színészek felnőttként a saját gyerekeikkel kapcsolatban hogyan húzzák meg az egyes határvonalakat, de párkapcsolati és társadalmi kérdések is előkerültek az előkészítési folyamatban. Azzal a gondolattal játszottunk, hogy hol vannak az ember határai, hogy jelöljük ki ezeket, mennyire engedünk be oda másokat, mi mennyire gyalogolunk át mások határvonalain” – mondja az előadás rendezője, Dömötör András.

Az öt színész a próbafolyamat első heteiben az ezzel kapcsolatos saját történeteit mesélte el, az alkotók pedig a rengeteg történetből kiválasztottak néhányat, ezekből készültek a jelenetek improvizációs technikával. „Nagyon hiszek abban, hogy ez a személyességre és feltárulkozásra épülő színház óriási erejű, és hogy sokkal több van benne, mint például egy grandiózus díszletben. Ennek következtében a produkció rendkívül összetett lett, hiszen vannak benne elementárisan vicces pillanatok, és zavarba ejtően vallomásos, őszinte és mély pillanatok is” – mesél Dömötör András a közös munkáról.

A Határátlépések című produkcióban tehát a színészek betekintést engednek saját intimszférájukba, de nem öncélúan teszik ezt, hanem a közös tapasztalatot, és nagyon sok esetben az egész társadalmat érintő kérdéseket mutatják fel életeseményeiken keresztül, ahogy tették ezt már a Second life-ban is. Ez persze nem nélkülözi a közéleti kérdésekkel való találkozást sem.

„A politika annyira lesz jelen az előadásban, amennyire az életünkben is jelen van. Hazánkban az emberek hétköznapjait folyamatosan át- meg átszövi a politika. Nem tudunk úgy egy terméket megvásárolni vagy a neten szörfölni, hogy annak ne legyen valami politikai olvasata. Ennek ellenére nekünk egyáltalán nem az a célunk, hogy politizáljunk, de az, hogy hogyan van jelen a politika a magyar társadalom életében, itt is előkerül” – mondja a rendező.

Majd a próbafolyamattal kapcsolatban megjegyzi: „Azt hiszem, az előadáson nagyon látszik, hogy szeretjük, amit csinálunk. Egymást is nagyon szeretjük és tiszteljük, és ennek az energiája meglátszott a közös munkán, és meglátszik majd az előadáson is.”