Szabó Réka Dorottya Határtalan, zárt tér címmel számol be a Thealter fesztiválon egyik vendégelőadásáról, Molnár Csaba, Vadas Zsófia Tamara és Vass Imre táncművészek „game changer” című produkciójáról. A fesztivál blogján számos bejegyzés tudósít az előadásokról, ezeknek adunk teret oldalunkon.

Vadas Zsófia Tamara, Molnár Csaba, Vass Imre – hármójuk legújabb kollektív munkájában a köztes terek után kutatnak, a változás lehetőségeit és lehetetlenségeit vizsgálják. Reflektálnak egymásra, az alkotói szerepfelfogásukra, közönségükhöz való viszonyukra, az őket körülvevő társadalmi és intézményi keretekre. Elmossák a határokat produkció és alkotófolyamat között, megosztják egymással és a közönségükkel felismeréseiket, kérdéseiket és kihívásaikat. Platformot hoznak létre néző és előadó között, ahol a nézők képzelőereje központi szerepbe kerül. A táncból indulnak el, de végül mégis színházi helyzetekben találják magukat. És a nézőket is. Mást adnak és mást várnak el tőlük.

Vajon milyen benyomások fogalmazhatók meg egy meg nem történt kortárstánc-performansz kapcsán?

Nem gondoljátok, hogy a közepe kicsit monoton volt? Én a végén nagyon meghatódtam. Mit éreztél, amikor megcsúsztál? Ezzel vitatkoznék.

Az abszolút eszköztelenség az, amikor eléred, hogy a saját testedre nem eszközként tekintesz. Volt előtte valamilyen kapcsolatotok az idomított rókával?

Kicsit ambivalens volt, hogy egyszer ruhában, máskor ruha nélkül szerepeltetek. Ő a színpadon nőként érzékelt téged, és ez így van jól.

át nagyjából ilyenek. Meg persze szavakba önthető az értetlenség is: mi egy kortárstánc-performanszra érkeztünk, ami a program szerint nyolckor kezdődik, most nyolc óra van, és itt ülünk a feldolgozó beszélgetésen. Ezek szerint lemaradtunk az előadásról?

Nem, a szervezők nem véttetek hibát. Az alkotók (Molnár Csaba, Vadas Zsófia Tamara, Vass Imre) viszont alaposan megviccelnek minket. A közönség és a játszók jó ideig elszórakoztatják egymást egy meg nem történt esemény elemzésével – közösen csodálkozhatunk rá, hogy a semmi tulajdonképpen milyen sokféle lehet.

Majd mindenki megnyugvására megnézünk némi táncot is. Táncot, ami szándékoltan nem jelent semmit, és táncot, ami egyértelműen jelent valamit.

Lassú és gyors, aszimmetrikus, de pontos mozdulatokat. A láthatatlan labdajátékba a közönség is beszáll.

Sokat tanulunk a test és a tér kölcsönhatásairól, az absztrakcióról, illetve arról, hogy milyen nehéz és szükségtelen definiálni a művészetet.

És milyen szép, amikor a zárt, művi világítással és gondolatokkal zsúfolt terekhez szokott táncost a még láthatatlan, cserepes növényke emlékezteti az ég és a napfény szabadságára.

(Molnár Csaba – Vadas Zsófia Tamara – Vass Imre: game changer)

Fotó: thealterphoto2024